boldog fél évet:)

most kivételesen nem receptet fogok írni, hanem egy kis összegzést. hiszen fél év telt el azóta, hogy megállapították az ételallergiát. valamiért nagyon nosztalgikus hangulatba kerültem. úgyhogy gondoltam csinálok erről a kis élménylistámról egy összegzést, ha nem veszitek nagyon zokon. nagyon lelkizős napokban élek mostanság, azt hiszem :D

szóval decemberben kezdődött minden, amikor a centrumban végre megtalálták a bibis dolgokat: tejfehérje, élesztő, cukor és finomliszt. ahogy most visszaemlékszem, mintha egy nagy örvénylő tengerben úszkáltam volna addig a pontig. aztán a diagnózissal, mintha apró buborékká változott volna az örvény és valamiféle szivárvány tűnt fel a távolban, ami után el tudtam kezdeni csapdosni.

valami olyasmit éreztem, amikor szembesültem a szituációval, mintha egy mély megnyugvás jött volna el az életembe. hinni akartam abban, hogy végre vége lesz minden rossznak és fájdalmasnak, ami eddig ezzel a rossz, gonosz valamivel jár, amit nem tudtam nevén nevezni, de nagyon akartam, hogy lépjen ki az életemből.

emlékszem, felhívtam Anyumat, hogy végre kiderült, mi is a problémám, amit eddig egy nutritív panel és számos allergia vizsgálat  nem tudott megállapítani. és annyira kellemes és elfogadó volt a hangja, ahogy elkezdtem mondani a következményeket, hirtelen azt éreztem, mintha valamilyen angyalkák közé cseppentem volna a támogatásával.

az utóbbi 6 hónap alatt csak bevillanások vannak meg, a nagyobb fordulópontok. de ezek valamiért mind fontosak lettek, a részemmé váltak. ez volt a karácsony, amikor túl kellett élni a bejgli csábítását és a meg nem értések kérdőjelét sok ember részéről, hiszen nem értették, hogy miért nem lehet bizonyos összetevőket úgy használni, ahogy gondolják. de persze a családom ekkor is rendületlenül támogatott.

majd következett az első kontroll, ahol már látványos javulást, változást mutattam. tényleg felemelő és egyben csodálatos érzés volt, hogy a diéta megkezdése után 1 héttel már reagált a szervezetem pozitívan. és 1 hónap alatt valami nagyon elindult, ahogy szerettem volna.

majd jött a születésnapom, amikor nem ehettem tortát, de cserébe egy smoothie-t sikerült begyűjtenem. annyira boldog voltam, hogy szinte leírhatatlan. elgondolkoztam azon, hogy kiiktattam az életemből, az étrendemből elég sok mindent és nincs hiányérzetem. ez nagyon furcsán hangzik egy "normál étrendes" számára.

persze  a születésnapom előtt derült ki a szójaallergia is, ami miatt ekcéma ekcéma hátán állapot volt. kaptam rá cseppet, de padlón voltam rendesen, ahogy méregtelenített a szervezetem. és még normális rágót sem ehettem az újabb allergia miatt.

az unokatesóm ballagása is egy nagy fejtörés volt. ekkor elszakadhatott volna a cérna, hiszen a diós zserbó életem süteménye volt, de valahogy a gesztenyés süti kiváltotta ezt a traumát is:) és olyan furcsa, hogy már nem kívánom a tésztát sem, a sütiket sem úgy. jaaa és a legdurvább, hogy a tejtermékeket sem. és valaki eszik velem "rendeset" és márcsak hiperszenzibilisen érzem az összetevőket benne, kicsit földönkívülinek érzem magam:)

valamelyik nap beszéltem Anyummal telefonon és mondta, hogy 1 év után, ha visszaállhatok a "normál" étrendre, akkor már beleférhet egy kis fagyi vagy túrórudi is. furcsa, de nem indult el a nyálelválasztásom és nem is kaptam elég motivációt, hogy elgondolkozzak azon, hogy hogyan fogom beszerezni azt a bizonyos túró rudolfot :D

most fél év után vannak olyan dolgok, amiket nehéz még mindig feldolgozni. fogytam 18 kg-ot. ha bemegyek egy ruhaboltba nem kell a nagyobb méretek között keresgélni. ha tükörbe nézek, még mindig furcsállom, hogy itt- ott látszódik egy csontom :) tudom, hogy most nevettek rajtam és a problémáimon, de nekem ez tényleg nem reális, eddig nem ilyen voltam. az énképemet másra kell átállítanom, ami nem feltétlenül baj, de meg kell szokni a folyamatos változással...:)

összességében velem a legjobb történt a világon, hiszen ami miatt rossz volt a helyzet,  mostmár teljesen megszűnt. megváltozott ugyan pár dolog, például máshogy kell gondolkoznom, máshogy kell hozzáállnom egy heti előtervezésnél az étkezések terén, de ettől jó ez az egész, hogy kattogok folyamatosan:) egyszerűen fantasztikus, hogy én kreálhatom meg a dolgaimat minél természetesebb alapanyagokból.   

habár sokak számára még most is elképesztően hangzik ez a "figyeljünk oda, hogy mit ehetünk". de szerintem, ha rá van az ember kényszerülve és megtapasztalja azt, amit nekem is sikerült, soha többé nem akar majd visszatérni a régi kerékvágásba, hanem újabb kis ösvényeket próbál magának kitaposni.

boldog fél évet!:)