tésztavilág ;)

annyi meglepetést tudtok okozni, hogy néha el sem hiszem, hogy valóban blogolok és írtok nekem :) köszönöm szépen a pozitív visszajelzéseket és a sok-sok oldallátogatást;) nagyon kis kedvesek vagytok, hogy így foglalkoztok a kis lelkemmel és azzal, hogy mindig mosolyra görbüljön a szám, ha a blogról kérdeznek ismeretlenek vagy éppen ismeretlen ismerősök.... :)

habár úgy váltam el a legutóbbi bejegyzésben, hogy csókoltatok mindenkit és másnap jelentkezem, azért kicsi csúszás még mindig akad, de már nem olyan vészes, mint az elmúlt hónapokban. egyébként tartozom egy vallomással. tegnap gondolkoztam rajta, hogy az elmúlt másfél hónapban volt bennem egy hiányérzet, de nem tudtam megmagyarázni, hogy mi az. aztán, amikor bejegyeztem a legutóbbi posztot, valamiféle pozitív érzet töltött el. aztán, ahogy jöttek a visszajelzések, az emilek, rájöttem, hogy mi volt az, ami hiányzott, pedig egy karnyújtásnyira volt tőlem és hagytam félig - meddig, időhiányában állni. szóval hiányoztatok már nagyon:) 

ugyan főzni főztem, de nem olyan volt, mint amikor azon pörögtem, hogy nah vajon mit tudok kreálni, amit megoszthatok veletek, vagyis pörögtem, csináltam, de mégsem olyan volt...Anyukám egyszer azt mondta, hogy aki szívből főz, azt úgyis megérzed. óóó,de mennyire igaza van:) valamiféle változást tapasztaltam, de mostmár jelentem haladok a jól megszokott, régi úton.

azt hiszem, nem lelkizem, hanem csodajóóó dolgot fogok írni, mesélni. nagy tésztás voltam diéta előtt, de ugye ezalatt a majdnem 1 év alatt valahogy nem kívántam meg. mondjuk a kenyeret sem, ami szinte furcsán hangozhat számotokra. egyszer vettem kíváncsiságból egy "mindenmentes"-et, de meg kell, hogy mondjam semmiféle hatással nem volt rám. nagy naivan gondoltam bekakaózva, talán eszembe jutnak a régi gyerekkakaózások, amikor a kiflit mártogattuk a kakaós bögrébe, de semmi. azt hittem bennem van a hiba, de nem, mert a dm-ben is nézegettem mindenféle kenyeret és egyik sem indította be a fantáziámat. (mondjuk azért volt bennük élesztő is, lehet, hogy ezért sem:D)

nah,de ott jártunk, hogy tészta. szóval szeptember végén bebattyogtam egy bioboltba, ahol megtaláltam a kukoricalisztes tésztát. szerelem volt első látásra és nem bírtam megállni, hogy ne vegyem meg. hazajöttem, kifőztem és olyan lélekemelő pillanat volt, amikor megkóstoltam és kimondhattam, hogy ez finom :)

így mostanában lesem a tésztaféléket, hogy kipróbálgassam, hogy melyik a legjobb, melyiktől nem vagyok rosszul... de jelentem a sparos free tészták abszolút bejövősek.

úgyhogy úgy döntöttem, ma egy olyan receptet osztok meg veletek, amit imádtam a diéta előtt tésztával :)

mennyire szeretem az olaszokat. isteni, ahogyan főznek és használják a jobbnál jobb, intenzív fűszereket és közben mernek kísérletezni. zöldségek, ízek, imák, szerelmek. nekem ez a bolognaival van már egy jó pár éve. egyszerűen nem tudom, hogy miért, de ez a paradicsomos csoda valamiért függőséget tud okozni :) főleg, hogy most gombával is megbolondítom, egyszerűen zseniális.

szóval vegyünk elő egy közepes kis fazekat, ebbe egy közepes méretű hagymát aprítsunk bele 3-4 gerezd fokhagymát. öntsünk rá olívaolajat és tegyük fel rotyogni. majd mikor szépen átüvegesedett a hagyma jöhet a  pirospaprika, egy pici só, egy pici bors rá. párszor átforgatom még és felöntöm kicsi vízzel, hogy ne égjen oda a rezsón. szélvészként viselkedik mostanában :)

ezután az átmosott darálthusit  és gombát hozzáadom (ez amúgy kb. fél kiló huit jelent és egy dobozos gombát, ha nincs kedved gombát pucolni :D). majd lefedem a fazekat, hogy szépen átpuhuljon a husi és összeérjen a fűszerekkel. amikor már érzem a finom illatokat és látom is, hogy átpuhult, akkor hozzáadom a sűrített paradicsompürét. pici víz, ha a teljes üveg megy bele (vagyis lehet doboz is, mert ezek az 500g -os dolgok nagyon sűrűek tudnak lenni :D). rottyan, rottyan, rottya, kis bazsalikom, só, bors és isteni finom lett:)

a tészta megfőzése pedig ugyanaz, mint a rendes tésztáé. az a free from, talán annyiben különbözik, hogy nagyon nehéz eltörni, ha egyszerre sokat akarunk különválasztani és kicsit nehezebben fő meg. úgy szoktam, hogy felteszem egy kisebb lábasba a vizet, kicsi olívaolaj és só bele. megvárom, amíg felforr és hagyom a spagettitésztát egybe. így igaz hosszú lesz, de akinek nem a kedvence, akkor is szét tudja vágni villával. ha meg tetszik az olasz életmód, akkor szürcsölhetjük a finom tésztát.

bevallom, hogy nekem ízlett ez a kukorica - és rizslisztes alapanyagú kombináció. vettem is a héten pennét belőle és hááát szerintem, kicsit bűnözni fogok:) amúgy krumplival, rizzsel és párolt zöldségekkel is nagyon finom, de azért néha engedtessék meg a félrelépés;)

nah ilyen lett a tésztás csoda. és szerintem a tészta színe is vállalható, holott a boltban nagyon durván sárga :D

11 és fél hónapos lettem :)

Bogyókáim!

ne haragudjatok, hogy ennyire későn jelentkezem, de azt hiszem időnyerős problémáim vannak és nem tudom mindig megfelelően kihasználni, ha akad egy kis szabadidőm. de ígérem,hogy ez most meg fog változni és végre visszatérek ahhoz, amit igazán szeretek:) néha belefutok nehéz periódusokba és elhanyagolok pár dolgot, de a sütés - főzés nem áll meg, így egyértelmű, hogy Nektek fogok mesélni:)

szóval, ha jól láttam, akkor szeptemberben tettem tiszteletemet, ami kicsit kellemetlen, mert közben alkotok és sorakoznak a finomságok, de ugye emellett rengeteg kötelezettségem is van. nah,de most nem akarom hárítani a dolgaimat, inkább csacsognék, hogy mi történt, mióta nem adtam életjelet magamról :)

belépek lassan a 12. hónapba a diétával és azon kapom magam, hogy 20 kg-val könnyebben élem kicsi kis életemet, jókat főzögetek és közben mindennap nevetek. szerintem ettől nincs jobb. vagyis de, nincs már pocakom sem. meséltem az ismerőseimnek, hogy mennyire "durva" érzés volt, mikor ültem a trolin és azt éreztem, hogy valami kellemetlent érzek a kézcsontjaimmal. kiderült, hogy a csípőcsontom kicsit szúr. bevallom, ezek nekem még mindig furcsa dolgok, érzések, de már kezdem megszokni, ha ruhát vásárolok és a kisebb számokból kell. nah meg persze, hogy kellemes bókokat kapok ellentétes nemű kis barátainktól :D

nah,de ne pszichologizáljunk ennyit, tudom, hogy most nevettek rajtam, hogy ez mennyire természetes és hogy miért nem tudom feldolgozni. még idő kell, de már haladok a jó úton. és a novemberi kontrollom is azt mondta, hogy ügyes vagyok és decemberben jöhet az összehasonlítás 1 év után. becsúszott szeptemberben egy mindenmentes virsli, csak éppen nem az volt, aminek írták. így emberi hibáimból adódóan elkenődtem, kicsit magam alatt voltam, de természetesen a nagyon kedves doktorbácsim megnyugtatott, hogy abszolút szuperül haladok és csak a cél lebegjen előttem. noooos, lebeg is, sőőőőt tisztul elégggéééé ...:)

szó, mi szó őszi szünetben megjártam Londont és nagyon  nyelvnyújtós lettem...képzeljétek, ott az ételallergiásoknak nem kell ennyire előregondolkozniuk, hogy mit szeretnének ebédelni. konkrétan nagyon sok helyen tudnak nyamizni elérhető áron. a másik szívszorító élményem, hogy az angol tesco fel van mindenféle finomsággal szerelve, hogy ne éhezzünk. olyan finom zabtortát tudtam venni, hogy még most elérzékenyülök és nosztalgikus hangulatba kerülök, ha a reggeli zabitalos kávémmal való románcára gondolok...:) szeretlek kedves angol tesco és utálom, hogy itthon nem tudunk mindent elérni megfizethető áron.

jajj és annyira boldogságosság volt, hogy 11 hónap után mindenmentes lasagne-t ettem és nem voltam tőle rosszul. annyira, de annyira pozitív volt. megmondom őszintén kicsit mindig azt éreztem, hogy bennem van a hiba, hogy magyarországon nem találok, semmiféle kajálós helyet, de úgy tűnik felül kell bírálnom ezt a kijelentésemet. és persze az is benne volt az életérzésben, hogy "selejtes vagyok", hiszen ételallergiás vagyok, nekem máshogy kell ennem, de a többieknek nem. sokszor megkaptam, hogy de miért kell erre így idefigyelni, csak túlzol. de ezekkel nem törődtem, mert tudtam, hogy nekem lesz jobb, ha mindenre még jobban odafigyelek és tartom magam a célokhoz.

tudom, hogy most lehet, hogy furcsáljátok, hogy ilyeneket írok, de bizony az elején belefutottam olyan dolgokba, hogy csak néztem. de mára kialakultak a megszokott kis boltjaim, piacom, kedvenc alapanyagaim, a kis szokásaim. ha bár még nem jubilálok, de már most elmondhatom, hogy ezzel az majdnem 1 évvel többet nyertem, mint gondoltam volna. voltak benne nehéz pillanatok, de azt hiszem ezek kellettek, hogy még jobban megbizonyosodjak, hogy a macisapis lány bizony jó úton halad és örül, hogy a blogját is ennyien olvassák, még ha nem is írt bele mostanság. és várjáááák a recepteket.

u.i.: legyen itthon is london!:) csóóóók. holnap jelentkezem :)