boldog fél évet:)

most kivételesen nem receptet fogok írni, hanem egy kis összegzést. hiszen fél év telt el azóta, hogy megállapították az ételallergiát. valamiért nagyon nosztalgikus hangulatba kerültem. úgyhogy gondoltam csinálok erről a kis élménylistámról egy összegzést, ha nem veszitek nagyon zokon. nagyon lelkizős napokban élek mostanság, azt hiszem :D

szóval decemberben kezdődött minden, amikor a centrumban végre megtalálták a bibis dolgokat: tejfehérje, élesztő, cukor és finomliszt. ahogy most visszaemlékszem, mintha egy nagy örvénylő tengerben úszkáltam volna addig a pontig. aztán a diagnózissal, mintha apró buborékká változott volna az örvény és valamiféle szivárvány tűnt fel a távolban, ami után el tudtam kezdeni csapdosni.

valami olyasmit éreztem, amikor szembesültem a szituációval, mintha egy mély megnyugvás jött volna el az életembe. hinni akartam abban, hogy végre vége lesz minden rossznak és fájdalmasnak, ami eddig ezzel a rossz, gonosz valamivel jár, amit nem tudtam nevén nevezni, de nagyon akartam, hogy lépjen ki az életemből.

emlékszem, felhívtam Anyumat, hogy végre kiderült, mi is a problémám, amit eddig egy nutritív panel és számos allergia vizsgálat  nem tudott megállapítani. és annyira kellemes és elfogadó volt a hangja, ahogy elkezdtem mondani a következményeket, hirtelen azt éreztem, mintha valamilyen angyalkák közé cseppentem volna a támogatásával.

az utóbbi 6 hónap alatt csak bevillanások vannak meg, a nagyobb fordulópontok. de ezek valamiért mind fontosak lettek, a részemmé váltak. ez volt a karácsony, amikor túl kellett élni a bejgli csábítását és a meg nem értések kérdőjelét sok ember részéről, hiszen nem értették, hogy miért nem lehet bizonyos összetevőket úgy használni, ahogy gondolják. de persze a családom ekkor is rendületlenül támogatott.

majd következett az első kontroll, ahol már látványos javulást, változást mutattam. tényleg felemelő és egyben csodálatos érzés volt, hogy a diéta megkezdése után 1 héttel már reagált a szervezetem pozitívan. és 1 hónap alatt valami nagyon elindult, ahogy szerettem volna.

majd jött a születésnapom, amikor nem ehettem tortát, de cserébe egy smoothie-t sikerült begyűjtenem. annyira boldog voltam, hogy szinte leírhatatlan. elgondolkoztam azon, hogy kiiktattam az életemből, az étrendemből elég sok mindent és nincs hiányérzetem. ez nagyon furcsán hangzik egy "normál étrendes" számára.

persze  a születésnapom előtt derült ki a szójaallergia is, ami miatt ekcéma ekcéma hátán állapot volt. kaptam rá cseppet, de padlón voltam rendesen, ahogy méregtelenített a szervezetem. és még normális rágót sem ehettem az újabb allergia miatt.

az unokatesóm ballagása is egy nagy fejtörés volt. ekkor elszakadhatott volna a cérna, hiszen a diós zserbó életem süteménye volt, de valahogy a gesztenyés süti kiváltotta ezt a traumát is:) és olyan furcsa, hogy már nem kívánom a tésztát sem, a sütiket sem úgy. jaaa és a legdurvább, hogy a tejtermékeket sem. és valaki eszik velem "rendeset" és márcsak hiperszenzibilisen érzem az összetevőket benne, kicsit földönkívülinek érzem magam:)

valamelyik nap beszéltem Anyummal telefonon és mondta, hogy 1 év után, ha visszaállhatok a "normál" étrendre, akkor már beleférhet egy kis fagyi vagy túrórudi is. furcsa, de nem indult el a nyálelválasztásom és nem is kaptam elég motivációt, hogy elgondolkozzak azon, hogy hogyan fogom beszerezni azt a bizonyos túró rudolfot :D

most fél év után vannak olyan dolgok, amiket nehéz még mindig feldolgozni. fogytam 18 kg-ot. ha bemegyek egy ruhaboltba nem kell a nagyobb méretek között keresgélni. ha tükörbe nézek, még mindig furcsállom, hogy itt- ott látszódik egy csontom :) tudom, hogy most nevettek rajtam és a problémáimon, de nekem ez tényleg nem reális, eddig nem ilyen voltam. az énképemet másra kell átállítanom, ami nem feltétlenül baj, de meg kell szokni a folyamatos változással...:)

összességében velem a legjobb történt a világon, hiszen ami miatt rossz volt a helyzet,  mostmár teljesen megszűnt. megváltozott ugyan pár dolog, például máshogy kell gondolkoznom, máshogy kell hozzáállnom egy heti előtervezésnél az étkezések terén, de ettől jó ez az egész, hogy kattogok folyamatosan:) egyszerűen fantasztikus, hogy én kreálhatom meg a dolgaimat minél természetesebb alapanyagokból.   

habár sokak számára még most is elképesztően hangzik ez a "figyeljünk oda, hogy mit ehetünk". de szerintem, ha rá van az ember kényszerülve és megtapasztalja azt, amit nekem is sikerült, soha többé nem akar majd visszatérni a régi kerékvágásba, hanem újabb kis ösvényeket próbál magának kitaposni.

boldog fél évet!:)

fél év után végre ilyet is:)

azt hiszem megérett a dolog, hogy valami ütőset és fiúsat is írjak a gasztroblogomba. ne csak mindig zöldség meg édesség legyen már. meg ami az eszembe jut:D és mivel vannak lelkes fiúk is, akik olvasgatják kicsi receptes oldalamat, így gondolok Rátok is :)

no persze egyetlen Anyumra is szánnék pár sort, aki mindig sok finomságot csinál nekem. de meg kell jegyezni, hogy valamit kihagytunk a nagy receptátalakításban kedves Lizám:) és itt szeretnék Neked köszönetet mondani, hogy mindig finomsággal vársz, ha megyek haza. illetve azért is, hogy rögtön szárnyaid alá vetted a kötelező ételallergiás diétámat, amit Nélkületek nem is tudtam volna megvalósítani. legalábbis ilyen kitartóan 6 hónapon keresztül biztos nem!

amúgy senki ne kezdjen papírzsebkendő után kutakodni, nem mondtam fel a diétát, tartom egy évig. sőt, ha lehet egy életen át:) csak már érett, hogy megköszönjem a sok támogatást, amit kaptam a Családomtól ezalatt a plusz nyűgös időszak alatt is:)  és Tőletek is Blogolvasóim, Blogkövetőeim!:)

jól van, jól van, kicsit olyan romantikus állapotban vagyok meg talán összegeztem ezt az elmúlt félévet, amit végigéltem és nem szerettem volna elfelejtkezni a legfontosabb dologról. és nyilván ezerszer elmondom ezt személyesen, telefonon, emilben is, de ugye sose fejezhetjük ki elégszer. így itt is közhírré tétetem, hogy köszöneeeeeet Nektek:)

nah, de térjünk csak vissza erre a fiús dologra:) szóval Anyum mindig ígérte nekem, hogy elkészíti majd... de úgy gondolom, hogy ezt már azért pofátlanul nem várhatom el. főleg nem a 40 fokos hőségben. így most kezembe vettem az irányítást és adtam az érzésnek és az ízlésnek egyaránt.

szerintetek mi lesz ez a recept?:) (ne kíváncsiskodj ;)

3...

2...

1...

  

és ez a rántott husi!!!!! 

kicsit másképpen. szóval még a szombati piacozás alkalmával szereztem be karajt és gondoltam miért ne készíthetném el rántott husiként. így a szép kis 6 szeletemet, amit köszönhetek a cuki hentesfiúnak, kiklopfoltam mindkét oldalt, picit besóztam. majd tojásba beforgattam a szeleteket és kukoriocalisztes - zabpelyhes alapba is megmártogattam, hogy legyen majd a husiknak bundája. 

szépen ráragadt a zabpehely, pedig nagyon féltem, hogy nem olyan lesz a panír, mint a szokásos bunda. miután megcsináltam ezt a szeánszot a micimackós tányéron, beletettem egyenként a husikat a forró olajba és aranybarnára sütöttem. 

nyilván nem úgy néznek ki a husikáim, mint a zsemlemorzsával panírozott delikvensek, de szerintem egyáltalán nem maradnak le a versenyben. ízre tökéletesek, kinézetre sem utolsók. éééés még egészségesek is:)

 

drága Anyum, nem kell már végre hallgatnod, hogy csak a rántott husi hiányzik az életemből :)

és kedves Fiúk, ti is megpróbálhatjátok, ha kicsit szeretnétek eltérni a hagyományostól ;)

 

zöldségleves másként...;)

tegnap akartam írni, de annyira sok programom volt, hogy nem jutottam géphez. azért ma mindenképpen igyekszem pótolni a hiányosságaimat. amit igazából nem hiányként foghatunk fel, de szeretek Veletek mindenféle újdonságot megosztani :)

kezdődött a napom a reggeli piaccal, ahol nagyon sok finom zöldséget és gyümölcsöt tudtam beszerezni szokásosan. igazából nagyon örültem annak, hogy kaptam pici sárgabarackokat, mert így majd tudok a héten vinni magammal, ha megyek suliba vagy dolgozni. és nemcsak 1-2 darabot. a diéta miatt ugye a cukrot is nagyon kell figyelnem. viszont ezek a barackok nem annyira édesek, így a gyümölcscukorszint nem lesz olyan durva, hogy nem ehetnék belőle többet egyszerre:) persze mértékkel, mielőtt elkapna a hév meg a dőzsölés :D

a másik nagy tegnapi vételem a karaj és a cukkini volt. azért írom őket egybe, mert a recept nélkülük nem jöhetett volna létre. szóval a sztori valahogy úgy kezdődött, hogy a héten már nagyon kívántam a brokkolit, de gondoltam majd veszek a piacon és csinálok brokkolikrémlevest. persze, ilyenkor már nincs szezonja és az ára sem a legvállalhatóbb. így az az ötletem támadt, hogy mi lenne, ha cukkinival váltanám ki. nos, igen magam sem tudtam, hogy létezik valamilyen cukkinikrémleves vagy valami hasonló, de próbacseresznye.

a karaj esetében pedig az történt, hogy a husikat is már a piacon szerzem be és az egyik pultnál szemtelenül kacsingatott felém az egyik. végülis, már régen ettem rántott husit, most miért ne?:) összebarátkozva a hentessel, levágta nekem a karajról a csontot és szépen fel is szeletelte a husikát és javasolta, hogy a csontot főzzem bele egy borsólevesbe. itt elkezdett forogni az agyam.

hazajöttem a piacról és eszembe jutott egy lehetséges variáció a sok zöldségből, csontól és miegymásból. nyári zöldséglevest készítettem, legalábbis így neveztem el az új csodát :D elővettem egy nagy fazekat, amibe tettem 2 nagy kanál zsírt és hagytam felolvadni, átmelegedni. mikor már sercegett tettem bele másfél fej hagymát szálasan és 3 kisebb gerezd fokhagymát. kicsit hagytam őket átüvegesedni. majd felöntöttem vízzel. kb. 3/4-nyire telítette el a víz a fazekat.

majd beledobtam a karajcsontot ebbe a hagymás vízbe. adtam hozzá egy kis sót, borsot. és hagytam, hogy a husi megpuhuljon. majd, amikor már villa kicsit belement a csontos husiba beleraktam az 5 közepes méretű, karikára vágott répát és hagytam, hogy bugyogjanak tovább.

amikor a répa már majdnem megpuhult, adtam hozzá 5 kisebb szem kockára vágott krumplit és 2 közepes, szintén kockázott cukkinit. és megvártam, hogy az utolsó zöldség transzport is megpuhuljon.

a végén még kicsi só, kicsi bors és kicsi fokhagyma granulátum és kész volt az ízek harmóniája a tökéletes levesben.

mikor megkóstoltam azt éreztem, hogy "ez igen!", a zöldségek szépen összhangba kerültek. semmiből sem adagoltam sokat vagy keveset és a csont belefőzése, nem volt buta dolog :) és végre nemcsak zöldség, karalábé meg répa van a levesben, mint a klasszikus magyarosban :) kicsit keleties érzetem volt :)

a kép nem sikerült valami túl jól, de az ízek mindent pótolnak ;)

zabitalos rizspelyhes mámor

most, hogy picit több időm lett, voltam dm-ben és találtam egy újabb ételalapanyagot, amiből finomságot tudtam készíteni. szóval csodajóóó rizspelyhet találtam :) kicsit gondolkoztam rajta, hogy megvegyem-e, de végül a kicsi lelkem csak azt súgta, hogy valamikor jól fog jönni és még 15%-os kuponom is volt. így ezen szempontokat figyelembe véve kifizettem a rizspelyhes zacskót és boldogan hoztam haza legújabb csoda dm-es szerzeményemet, melyet ma sikerült kipróbálnom. 

szóval a zabitalos rizspelyhek elkészítéséről lesz szó, de szigorúan röviden;) egy lábasba öntöttem zabitalt és hagytam felforrni. ez kb. olyan 4 dl volt. csakhogy tisztába legyetek a mértékekkel:D majd tettem ebből a csodarizspehelyből annyit, hogyha megkavartam fakanállal, akkor jó sűrű volt a zabitalos "masszám". hagytam, hogy bugyogjon a zabitalos rizspehely. ahogy nézegettem, kavargattam, észrevettem, hogy a rizspehely fokozatosan felszívta a zabitalt és megdagadt.

tálalásnál szórtam rá egy kis keserű kakaót, xilitet és egy kis kókuszreszeléket. elég finom lett ez a tejfehérje - és gluténmentes zabitalos rizspehely:)  habár kedveltem az almás köleskását is. viszont ez jobb, mert ezt én ízesíthetem be és persze elég sokáig tart a rizspehelycsomag is:)

szívecskés - kakaós gluténmentes keksz

a sztori ott kezdődött, hogy az ételallergiásokat ellátó boltokban sem találtam megfelelő kekszet, amit nassolni lehetne néha, ha éppen eszembe jut, hogy valamit rágcsálnék. az egyik csodakeksszel úgy jártam, hogy tejfehérjementes volt, plusz az élesztő- és cukormentesség is megvolt, de a szójaleticin viszont befigyelt. úgyhogy feladtam a kekszes nassolást. 

végül jó receptet akartunk kreálni Anyummal, illetve kifejleszteni, hogy nassolhassak már, ha éppen Pesten vagyok.

szóval ehhez a kekszhez kell 5 dkg gluténmentes liszt. ezt a bioboltokban tudjátok beszerezni. nem olcsó, de nem kell belőle sok. ezt egy nagy tálban összekeveritek 11 dkg rizsliszttel és adtok hozzá kb. 3 kávéskanálnyi burgonyakeményítőt. és tegyetek hozzá még fél kávéskanálnyi sütőport is. kicsit kavarjátok össze, hogy a sok fehér por egyesüljön. még egy csipet sót is adjatok hozzá, mert Anyum szerint az ilyen sütikbe simán lehet tenni.

(amúgy a burgonyakeményítő helyett kukoricakeményítőt is használhattok. én azért ezt vettem, mert ezt találtam a bioboltban.)

egy másik tálban pedig 8 dkg növényi margarint (ligát) keverjetek össze xilittel. őszintén szólva mi nem mértük, hogy mennyi, mert ugye ez alapból édesebb, de tegyetek bele minimum 5 teáskanállal, ha édes kekszet akartok, mert a kreálmányunk nem lett olyan édes, mint ahogyan gondoltuk, de amúgy sem vagyok nagyon édesszájú :D

ha ezt szépen habosra vertétek, akkor a lisztes tálba tegyétek bele és keverjétek el. utána jöhet bele 3 dkg keserű kakaó. megint egy kis kavarás. de már ilyenkor is csodás az illata.

utána ehhez a kis sötét dologhoz adjatok fél deciliter rizsitalt vagy zabitalt és 1 tojást. jöhet az összedolgozás. kézzel tudjátok összetapasztani, keverni a masszát. körülbelül úgy kell a végén kinéznie, mintha egy hatalmas lapított gombóc lenne és amikor megfogod egyben marad (vagyis homogén lesz ez a massza). 

ha a sötét gombóc ragad a kezedre, mert miért ne tenné, akkor tegyetek bele egy kicsit az egyik lisztből és nyugodtan gyúrjátok, alakítsátok. a végén össze fog állni, ne parázzatok, csak kicsit tapad az elején, ez természetes.

mikor összeállt a lapított gombóc, betesszük pihenni egy órára a hűtőbe. utána kinyújtjuk a megdermedt gombócot. a nyújtódeszkát megszórjuk rizsliszttel, rátesszük a tésztát. amúgy szerintem érdemes a nyújtófát is megszórni egy kis liszttel, hogy ne ragadjon, illetve a tészta tetejére is tenni, hogy ne érjen meglepetés. vékonyra nyújtjuk, de ne nagyon vékonyra, ha tehetjük:)

a nyújtás után bármilyen formával tudod szaggatni a tésztát, nekem szívecske akadt a kezembe:D szépen beleraktuk tepsibe, sütőpapírra a kis szívecskéket. 170 fokon, előmelegített sütőben kb. negyed óráig sütjük és elég kis gusztusos sötét formák kerekedtek ki:)

teszek rá cukormentes szilvalekvárt egy kis kókuszreszelékkel és dőzsölök, ha már megtehetem:)

győztem a meki ellen, avagy mindent ki lehet bírni :)

utálom a mekit és bosszút is álltam ma, mert nem tudtam és nem is akartam venni nálunk sült krumplit. ugyanis féltem, hogy vajon milyen olajban sütik ki a krumplit... nah meg egyáltalán nincs-e benne valamilyen tejszármazék vagy egyéb. szóval inkább nem kockáztattam a diétám kimenetelét meg a mellékhatásokat. jobb a békesség alapon. szóval egy hős vagyok meg a pocakom is:D

úgyhogy ma este nekiestem sült krumplit kisütni, amit a lidlből szereztem be és tuti, hogy az alapanyagok rendben vannak, mert eddig nem csinált velem semmi rosszat. pluszban kívántam hozzá valamilyen mártogatósat. de ugye ketchup, mustár, majonéz kilőve az ételallergia miatt:D

amúgy először éreztem a diéta alatt, hogy ölni tudnék egy kis majonézes ketchupért. szóval így valamilyen alternatíva után kellett néznem, ha nem akartam éhen halni. mondjuk ez a veszély nem szokott fenyegetni, de azért mégis szükséges valami finomsággal pótolni az elvesztegetett perceket a mekiben.

így jött, hogy csinálok póréhagymás - tonhalas salit sült krumplival:) és milyen jól tettem, abszolút laktató volt és jobban is jártam, mint egy közepes, natúr mekis sült krumplicskával.  egy csomag nagy saláta, fél csomag póréhagyma, sok paradicsom. ezekre egy kis só, olívaolaj. és összekeverjük:)

majd tányérra a sült krumplit és a salit:)

nézzétek csak!:) jajj én azt hiszem szerelmes vagyok a lila tányéromba:)

köszönet egy kis lecsós -zöldésges árpával

szeretném mindenkinek megköszönni, aki rendszeresen olvassa a kis blogot, ugyanis 1140 -en látogatták meg a 3 hónap alatt. illetve azoknak is, akik tévedtek és véletlenül itt ragadtak:) nagyon jó érzés, hogy a próbacseresznye alapon létrejövő ötletemet ennyien támogatjátok, irtó szuper érzés:)<3 

ami még fontos, hogy egy másik gasztroblogger felvett gtalkra, majd kiderül mit szeretne. de ez is abszolút pozitív, hogy más bloggerek is olvasgatják az ételallergiás kis dolgaimat.

a diéta jól halad, már 16 kg-tól szabadultam meg. beléptem a 6. hónapba, ami nagyon jó érzés, hogy nem bűnözök és nem is nagyon kívánom a dolgokat. a hétvégém nehéz volt, mert voltunk belvárosi fesztiválon és ugye fesztiválérzéshez nálam hozzátartozna egy pohár bor vagy egy sör. de igazán megdicsérhetem magam, mert kitartottam és nem álltam át a sötét oldalra:) úgyhogy remélem, majd decemberben azért egy korty bort ihatok, ha letelt az 1 év, hogy azt mondhassam, megcsináltam:)

nah és írom is, hogy mit találtam ma ki:) lecsós - zöldséges csirkepörköltet készítettem árpával. lehet elsőre bizarrul hangzik, de bátran mondhatom, ha elfogy a pörkölt, újra fogom főzni :) szóval első körben megcsináltam az árpát egy külön kis fazékban. megpirítottam olívaolajon, majd két ujjnyira felöntöttem vízzel és tettem bele egy pici vizet. mikor már beszívta a vizet egy olyan jó 20 perc után, még egyszer megöntöztem egy 2dl vízzel és hagytam puhulni, mikor beszívta a vizet ismételten, levettem a tűzről.

majd jött a vegyes zöldség elkészítése. jóóóó ezt a kettőt egyszerre csináltam, csak inkább úgy írom, hogy egymás után, hogy ne veszítsétek el a fonalat:) szóval szintén egy lábasba öntöttem olívaolajat és tettem a vegyes zöldségből. majd kicsi őrölt fokhagymát és sót szórtam rá. öntöttem alá egy pici vizet is, hogy ne égjen oda és lefedtem, hogy átpárolódjon a zöldség.

közben elkészítettem egy pörkölt alapot egy harmadik lábasban. szintén olívaolajat öntöttem bele, két közepes fej hagymát összevágtam, beleszórtam. 3-4 gerezd fokhagymát is és egy nagy fej paradicsomot. amúgy csak azért bolondítottam meg az ízvilágot paradicsommal, mert így kicsit lecsós alapja van és másabb az összhatás, mintha csak hagyma lenne benne:) feltettem a rezsóra, kicsit átpuhítottam az alapot, majd tettem rá pirospaprikát, sót, borsot és egy pici vízzel felöntöttem, hogy ne égjen oda. (tudni kell, hogy az új rezsónk, ha maximális hőfokon van, akkor éget, azért vizezek állandóan:D)

majd beletettem két szép, előre megpucolt egész csirkecombot és hagytam, hogy összeérjenek a csodás ízek, ütközzenek az érdekek a lábasban:) kb. olyan fél óráig főztem, hogy tényleg jól megpuhuljon.

ilyen szép lett az összeállításom. és most nyamizom belőle éppen:)

és nem fogok a csirkemellre esküdni, pedig nagy rajongója voltam:D