fél év után végre ilyet is:)

azt hiszem megérett a dolog, hogy valami ütőset és fiúsat is írjak a gasztroblogomba. ne csak mindig zöldség meg édesség legyen már. meg ami az eszembe jut:D és mivel vannak lelkes fiúk is, akik olvasgatják kicsi receptes oldalamat, így gondolok Rátok is :)

no persze egyetlen Anyumra is szánnék pár sort, aki mindig sok finomságot csinál nekem. de meg kell jegyezni, hogy valamit kihagytunk a nagy receptátalakításban kedves Lizám:) és itt szeretnék Neked köszönetet mondani, hogy mindig finomsággal vársz, ha megyek haza. illetve azért is, hogy rögtön szárnyaid alá vetted a kötelező ételallergiás diétámat, amit Nélkületek nem is tudtam volna megvalósítani. legalábbis ilyen kitartóan 6 hónapon keresztül biztos nem!

amúgy senki ne kezdjen papírzsebkendő után kutakodni, nem mondtam fel a diétát, tartom egy évig. sőt, ha lehet egy életen át:) csak már érett, hogy megköszönjem a sok támogatást, amit kaptam a Családomtól ezalatt a plusz nyűgös időszak alatt is:)  és Tőletek is Blogolvasóim, Blogkövetőeim!:)

jól van, jól van, kicsit olyan romantikus állapotban vagyok meg talán összegeztem ezt az elmúlt félévet, amit végigéltem és nem szerettem volna elfelejtkezni a legfontosabb dologról. és nyilván ezerszer elmondom ezt személyesen, telefonon, emilben is, de ugye sose fejezhetjük ki elégszer. így itt is közhírré tétetem, hogy köszöneeeeeet Nektek:)

nah, de térjünk csak vissza erre a fiús dologra:) szóval Anyum mindig ígérte nekem, hogy elkészíti majd... de úgy gondolom, hogy ezt már azért pofátlanul nem várhatom el. főleg nem a 40 fokos hőségben. így most kezembe vettem az irányítást és adtam az érzésnek és az ízlésnek egyaránt.

szerintetek mi lesz ez a recept?:) (ne kíváncsiskodj ;)

3...

2...

1...

  

és ez a rántott husi!!!!! 

kicsit másképpen. szóval még a szombati piacozás alkalmával szereztem be karajt és gondoltam miért ne készíthetném el rántott husiként. így a szép kis 6 szeletemet, amit köszönhetek a cuki hentesfiúnak, kiklopfoltam mindkét oldalt, picit besóztam. majd tojásba beforgattam a szeleteket és kukoriocalisztes - zabpelyhes alapba is megmártogattam, hogy legyen majd a husiknak bundája. 

szépen ráragadt a zabpehely, pedig nagyon féltem, hogy nem olyan lesz a panír, mint a szokásos bunda. miután megcsináltam ezt a szeánszot a micimackós tányéron, beletettem egyenként a husikat a forró olajba és aranybarnára sütöttem. 

nyilván nem úgy néznek ki a husikáim, mint a zsemlemorzsával panírozott delikvensek, de szerintem egyáltalán nem maradnak le a versenyben. ízre tökéletesek, kinézetre sem utolsók. éééés még egészségesek is:)

 

drága Anyum, nem kell már végre hallgatnod, hogy csak a rántott husi hiányzik az életemből :)

és kedves Fiúk, ti is megpróbálhatjátok, ha kicsit szeretnétek eltérni a hagyományostól ;)