leveskés momentumok

édes jóistenkém, most nézem csak, hogy mennyien várjátok, hogy megosszam az újabb finom kreálmányokat :) annyira jó érzés, hogyha idetévedek, akkor indig valamilyen pozitívumot kapok Tőletek! jelen esetben megvan a 3200. látogató. abszolút nem számítottam rá, mert ugye a blog csak úgy hobbiként indult és mostmár lényegében, ha jók az információim nagyon sok helyen szerepelek és adjátok Ti is tovább ismerőseiteknek a kis linket (természetesen, ezért is egy örök hála :)).

az utóbbi időben rákaptam a gyors levesek készítésére és nem bírom megállni, hogy ne dobjak valami finomságot össze. a koncepció mindig az, hogy ami itthon van, abból próbálok valami újat, laktatót és persze kellemesen finom ízvilágot varázsolni.

most a diéta azon szakaszában járok, hogy megint elvagyok a világgal. habár nőből vagyok és rendkívül kritikus szemmel nézek magamra, de azért engedélyezek néha magamnak egy kis xilites lekvárt vagy valamilyen édességet, amit ehetek, ugyanis egy új nadrág vásárlásakor megint egy számmal kisebbet kellett vennem. ezt hívják meglepetésnek, amikor azt állítod, hogy tuti, hogy felszedtél pár kilót, közben pedig csak te nem érzed, hogy valami megint kevesebb :)

másik fontos dolog, hogy megkóstoltam a sajtot újra másfél év után, de ugye, ami egyszer nem működik, azt ne erőltessük. nem voltam jól tőle, nagyon befáradtam és jöttek a szokásos diszkomfort érzetek. mondtam a diéta elején, ha egy mód van rá, akkor nem térek vissza a régi ételekhez és adalékokhoz, tartom! csak kérem szépen a vendéglátóegységeket, hogy ami padlizsánágyon van írva, oda ne tegyenek bele sajtot, ha lehet, köszönöm! nem tudtam kikerülni, de azért ezt is pozitívan fogom fel, hogy megint tudom a határaimat vagy inkább megerősített a dolog, ez már részletkérdés.

viszont képzeljétek, isteni finom zöldséges kókusztejes levest főztem és nagyon egyszerű elkészíteni és még gyors is. szóval 2 nagy fej hagymát felaprítunk szálasra. beledobjuk egy nagy fazékba, olívaolajjal meglocsoljuk. amíg üvegesedik, felkockázunk csirkemellet, majd hozzáadjuk a puhuló hagymához. annyit husit teszel be, amennyit szeretnél, fazék - és húskedvfüggő. és persze pici vizet ne felejtsük el, mert odaég ám, ha nem vigyázunk :)

kis só, bors, zöldfűszer, fokhagyma és tegyünk bele gombát, ha szeretjük és hagyjuk átpuhulni együtt ezeket az alkotóelemeket. mikor félig kész a gombás, hagymás husi adjunk hozzá mirelit vegyes zöldséget és hagyjuk tovább a fedő alatt. a puhulás innentől már nem sok idő, amikor kész, akkor hozzáöntünk egy 4dl-es kókusztejet, hagyjuk, hogy kicsit rotyogjon. teszünk bele fahéjas- szerencsendiós fűszert, pici só, bors, zöldfűszer, fokhagyma. és egyszóval a thai konyha máris itt van a lakásban :)

annyira imádom, hogy bármilyen zöldséges, húsos verzióban meg tudom csinálni. egyszerűen nem lehet megunni ezt az ízvilágot :) szóval nemcsak mirelit vegyes zöldséges jöhet, hanem bármi, amit éppen megkívánunk és szeretnénk a levesbe tenni.

tudom, hogy furcsán hangzik, de sokat nyertem ezzel az ételallergiával, mert nemcsak életmód, új élmények, hanem annyi kreatív recept és még mindig nincs vége, egyszerűen szeretem...:)

jelszavaink: távol-keleties ízek, gyorsan, ügyesen

egyszerűen imádom, amikor csak úgy valamit akarok főzni. kimegyek a konyhába és megnézem, hogy mi van a hűtőben és a szekrényben. és ekkor jönnek az ízek, imák, szerelmek. nem gondolkozom sokat, csak hagyom, hogy valami bevillanjon és megyek az intuícióm alapján a megálmodott úton.

valamelyik nap ugyanez történt. mondjuk már éhes voltam, de fogalmam sem volt, hogy mit ennék nagyon szívesen. felderítettem a konyhát és láss csodát, máris sok kincset találtam, ami lényegében egy csodafinom receptet is eredményezett. fahéjas, aszalt szilvás csirke kókusztejjel meglocsolva, kagylócskával.

szóval elővettem a kedvenc kis vágódeszkámat két nagy fej hagymát felvágtam szálasra. majd jött két szép csirkemell, amit apróra felkockáztam. közben ugye kikészítettem a mandulát és gyorsan az aszalt szilvát is, amit kisebb darabokra szeltem.

elővettem egy közepes lábast olívaolaj, bele a szálas hagyma és pirítás. amikor kicsit kezdett már üvegesedni, hozzáadtam a pici aszalt szilvákat. hagytam, hogy kicsit összeérjenek az ízek, de közben kevergetni kell, nehogy odaégjen vagy ragadjon. 

elkezdtem egy kellemesen édes illatot érezni, ez volt az egymáshoz puhulás jele, ekkor gyorsan tettem hozzá érzésre még mandulát és picit átpirítottam. természetesen kis bors, fokhagyma és zöldfűszer elmaradhatatlan mellé.

ezek után jött a csirkemell, beleöntettem és összeforgattam ezzel az alakulóban lévő illatos csodával és lefedtem. természetesen pici vizet öntöttem alá, hogy ne égjen oda és legyen egy pici leve is a végén. hagytam, hogy az orrom vezessen.

közben a másik rezsólapon elkezdtem vizet forralni. vettem ugyanis a tesco-ban gluténmentes kagylótésztát és ki kellett próbálnom, hogy tényleg megéri-e az árát. szóval bugy-bugy, kis olaj, só és bele egy minimális adag tészta és várni, hogy megpuhuljanak a kicsi kagylók.

a husink közben elkészült, kibontottam a kókusztejet és hozzáöntöttem a pörkölthöz. majd egy kicsi fahéj, só, bors, fokhagyma és máris más konyhában érzem magam.

a tészta is kész s abszolút kedvelhető a színe is, innentől nincs probléma.

talán azért is született meg ez a recept, mert nagy kókusztejimádó vagyok és elkezdtem érdeklődni a távol-keleti konyha iránt és mikor, ha nem most próbálom ki, amikor még javában tart a szerelem ? :)

nos ilyen lett a finomság, de ez még kókusztej nélkül van (ugyanis elsőre nem vettem hozzá, de majd csinálok hozzá képet, mert mindkét opció finom). próbáljátok ki, semmiféle furcsa íz nincs benne és nagyon hamar elkészül. 

véletlen telefonhívás :)

tegnap beszélgettem Nagyimmal telefonon és megkérdezte, hogy "van mit enned Kisunokám?". természetesen igennel válaszoltam és nagyokat nevettem közben, hiszen ő is tudja, hogy mindig főzök. aztán megkérdezte, hogy "ugye le is fényképezed a finomságokat, hogy meg tudjam majd nézni?". és ekkor villant be, hogy habár valóban mindig dokumentálom az új és finom nyamiságokat, valamiért kevés időm van és azt nem tudom csinálni, amit elhatároztam annak idején, hogy bizony rendszeresen fogok. ez bizony az, amire gondoltok, hogy ide firkálok sok receptet.

valamelyik nap gondolkoztam azon, hogy igazából hogyan tanultam megfőzni, mi alapján választok alapanyagokat, mi szerint döntök, hogy mi lesz a menü. szerintem, túl sok időm lehetett, hogy ezen gondolkoztam, de annyira édes képek és emlékek villantak be, hogy nem tudtam nem mosolyogni rajta. emlékszem, hogy amikor olyan 5 éves lehettem, már a konyhában leskelődtem, hogy Anyum mit csinál, akkor olyan elérhetetlennek és bonyolultnak tűnt minden. főzés ugyanmár, mindenféle komoly és komplikált dolog :) aztán kamaszkor kellős közepén voltak kisebb önálló próbálkozásaim, de azok megint azt támasztották alá, hogy bizony lehet, hogy nekem más merre kellene próbálkoznom.

sokáig tényleg úgy gondoltam, hogy nem leszek olyan tehetséges és ügyes a konyhában, mint az Anyukám. ha jön hozzánk valaki vendégségbe, mindig hatalmas dicséretet kap vagy, ha csak otthonról hozok valamilyen finomságot, akkor is mindig kap bókot :) 

nos igen, bevallom, hogy szeretnék ilyen lenni, hogyha bárki megkóstolja a finomságot, akkor azt monjda "hmhmhm..." és valamilyen gasztronómiai orgazmust él át. igen Anyum, a tiéd ilyesmit okoz, úgyhogy nagyon össze kell magamat szedni :)

visszatérve a kezdeti tanulópénzekre, be kell valljam, hogy a kollégium megváltoztatott bennem valamit. az elején nem volt ciki, hogy hoztam hétvégente a kis bödönöket otthonról, de aztán rájöttem, hogy semmi sem időtálló, no meg irtó nehezek, úgyhogy valami más taktikát kell kitalálnom, mert ez nem fog működni. a fagyasztott levesek kiengedve nem az igaziak, pedig eredetileg isteni finomak voltak.

és akkor valami isteni szikra történt, hogy ugyanmár én fogok félni ettől az egésztől? ha nem sikerül, akkor ez van, majd kísérletezünk. óóó nem lett elég vékonyra aprítva a hagyma, nah és ettől nem lesz finom? picit fűszeresebb lett a husi? úristen, de ettől még finomabb.

szóval rájöttem, hogy a konyhában is intuitív módon kell létezni, akárcsak a kis életemben, vagy mered vagy bánni fogod egy életre ;) 

aztán több mint egy éve felütötte fejét az ételallergiám, ami nagyon komplex, így egyértelmű volt, hogy főzés, főzés, kísérletezés, kísérletezés ezerrel. végülis nem haltam éhen, sőt mondhatni egész jó recepteket kreáltam. büszkén mondhatom, ha otthon vagyok még sütök is. zárójelben megjegyezném, hogy  a koliban nincs sütő, így csak akkor tudok eme új szenvedélyemnek hódolni, ha a családom vagy a barátaim közül valaki befogad és megszán egy sütési lehetőséggel :D

igazából most minden rendben van a diétával is, megint kikísérletezgettem pár kellemes receptet, amit posztolni fogok képekkel együtt, ígérem! azt is el kell mondjam, hogy most olyan balansz állapot van buddhásan, ami azt jelenti, hogy béke és boldogság a köbön. sokat filózom azon, hogy vajon mikor nyithatnék egy étterem jellegű csodakuckót, ahol mindenféle finomat sütünk, főzünk az ételallergiásoknak. jóóóó, nemcsak sorstárstesóimnak, hanem jöhet bárki, csak ugye nehéz egy ilyen helyet találni mostanság, de azért akadnak. 

valahogy most olyan állapotban vagyok, hogy minimum ötvenezer dolgot megvalósítanék egyszerre, ha lehetne. de hááát mindent a maga ki idejében, szépen, lassan, fokozatosan. azt hiszem értékelni az élet apró csodáit meg lehetőségeit és hagyni, hogy a dolgok önmaguktól beteljesüljenek (persze azért kísérletezni lehet ;))

pusziipacsii

pizzatorta projekt;)

azt hiszem, hogy nem változok és még mindig imádom a pizzát:) csak ugye a bibi az, hogy sütni kell és budapesten még nincs sütőm...úgyhogy néha olyan érzésem van, mintha saját magamat kínoznám az érzéssel, hogy igen,de igenis kibírom, ha nem eszem hónapokig finomságot.

még nyáron volt egy kósza gondolatom, hogy felhívom a gluténmentes pizzériát és megkérdezem, hogy mi van a pizzatésztával, mert igazából már annak is nagyon örültem volna. természetesen addig sakkoztam a kis ötletemmel, amíg bepötyögtem a számot, bipp-bipp és kiderült, hogy bizony nem tudjuk az élesztőt kikerülni. mondtam, hogy köszönöm az infókat és a kedvességüket, hogy nem akarnak a rossz közérzet kellős szakadékába taszítani :D

no,de most itthon csücsülök és rettentően kreatív vagyok és ilyenkor nem bírok a sütő adta lehetőségekkel. így készítettem is a hétvégén egy csoda pizzatortát. igen, igen, igen, jól olvastad. nagyon merész, önző dolog volt, hogy tortázzak, de nem tudtam mit tenni :D

szóval kimértem 25 dkg gluténmentes lisztet egy keverőtálba, majd tettem bele mindenféle fűszert (oregánó, fokhagyma, só, bors) érzéssel, pár kanál olívaolajat, 1 tojást, fél sütőport és elkezdtem összekeverni. persze öntöttem még hozzá egy kis rizsitalt is, hogy ne legyen olyan nehéz összedolgozni a tésztát. de egyszerűen zseniálisan alakult, még pici rizslisztet tettem hozzá, mikor láttam, hogy picit nehezebben jön le a kezemről a tészta. mondanom sem kell, hogy még finomabb lett így a tészta.

elővettem a kis tortaforma sütőnket (ikeából egyenesen) és szépen belenyomkodtam a tésztát. előtte azért pici olívával bekentem a formát a tapadás elkerülése érdekében ;)

közben pedig megcsináltam a bolognai mártást, hogy igazi laktató legyen a nagy ötlet:)

rátettem a kis kerek tésztára a bolognait. betoltam a sütőbe 180 - 200 fokra, légkeverésre, majd pizzasütésre... és olyan illatok szálltak, hogy alig vártam, hogy kész legyen és tesztelhesse a család :)

gyors édesség :)

édesség-édesség-édesség :) 

ma valami zseniálisat kreáltam és nem azért, mert felül akarnám prezentálni a képességeimet, de számomra is meglepő volt, hogy ez csoda lett :) és abszolút nem túlzok, mert igazából csak pár dologgal kísérleteztem, de úgy látszik Anyukám aranyszabálya mindig érvényesül: " a véletlenekből lesznek mindig a legfinomabbak:)"

szóval vettem biogesztenyepürét, amiben nincs gonosz cukor, csak olyan, amilyet én is ehetek. lereszeltem és megfeleztem egy tányérba. majd adtam hozzá 2-3 evőkanál zabpelyhet. pici kis árpakávét, pici holland kakaót (ami keserű ugyan, de lágy és imádnivaló az íze). ezekután öntöttem rá egy pici kis rizsitalt.....

azt hiszem az egyik új édesség, amit nem fogok megunni. újabb gasztronómiai orgazmus és nekem teljesen olyan, mintha csokit ennék és a kinézete csokikrém. elég érdekes az élet :)

próbáljátok ki mindenképpen:) ha nem elég édes, xilitet rá és nasizzatok ebben a hideg időben és a sok beadandó, vizsgára tanulás közben ;) 

tésztavilág ;)

annyi meglepetést tudtok okozni, hogy néha el sem hiszem, hogy valóban blogolok és írtok nekem :) köszönöm szépen a pozitív visszajelzéseket és a sok-sok oldallátogatást;) nagyon kis kedvesek vagytok, hogy így foglalkoztok a kis lelkemmel és azzal, hogy mindig mosolyra görbüljön a szám, ha a blogról kérdeznek ismeretlenek vagy éppen ismeretlen ismerősök.... :)

habár úgy váltam el a legutóbbi bejegyzésben, hogy csókoltatok mindenkit és másnap jelentkezem, azért kicsi csúszás még mindig akad, de már nem olyan vészes, mint az elmúlt hónapokban. egyébként tartozom egy vallomással. tegnap gondolkoztam rajta, hogy az elmúlt másfél hónapban volt bennem egy hiányérzet, de nem tudtam megmagyarázni, hogy mi az. aztán, amikor bejegyeztem a legutóbbi posztot, valamiféle pozitív érzet töltött el. aztán, ahogy jöttek a visszajelzések, az emilek, rájöttem, hogy mi volt az, ami hiányzott, pedig egy karnyújtásnyira volt tőlem és hagytam félig - meddig, időhiányában állni. szóval hiányoztatok már nagyon:) 

ugyan főzni főztem, de nem olyan volt, mint amikor azon pörögtem, hogy nah vajon mit tudok kreálni, amit megoszthatok veletek, vagyis pörögtem, csináltam, de mégsem olyan volt...Anyukám egyszer azt mondta, hogy aki szívből főz, azt úgyis megérzed. óóó,de mennyire igaza van:) valamiféle változást tapasztaltam, de mostmár jelentem haladok a jól megszokott, régi úton.

azt hiszem, nem lelkizem, hanem csodajóóó dolgot fogok írni, mesélni. nagy tésztás voltam diéta előtt, de ugye ezalatt a majdnem 1 év alatt valahogy nem kívántam meg. mondjuk a kenyeret sem, ami szinte furcsán hangozhat számotokra. egyszer vettem kíváncsiságból egy "mindenmentes"-et, de meg kell, hogy mondjam semmiféle hatással nem volt rám. nagy naivan gondoltam bekakaózva, talán eszembe jutnak a régi gyerekkakaózások, amikor a kiflit mártogattuk a kakaós bögrébe, de semmi. azt hittem bennem van a hiba, de nem, mert a dm-ben is nézegettem mindenféle kenyeret és egyik sem indította be a fantáziámat. (mondjuk azért volt bennük élesztő is, lehet, hogy ezért sem:D)

nah,de ott jártunk, hogy tészta. szóval szeptember végén bebattyogtam egy bioboltba, ahol megtaláltam a kukoricalisztes tésztát. szerelem volt első látásra és nem bírtam megállni, hogy ne vegyem meg. hazajöttem, kifőztem és olyan lélekemelő pillanat volt, amikor megkóstoltam és kimondhattam, hogy ez finom :)

így mostanában lesem a tésztaféléket, hogy kipróbálgassam, hogy melyik a legjobb, melyiktől nem vagyok rosszul... de jelentem a sparos free tészták abszolút bejövősek.

úgyhogy úgy döntöttem, ma egy olyan receptet osztok meg veletek, amit imádtam a diéta előtt tésztával :)

mennyire szeretem az olaszokat. isteni, ahogyan főznek és használják a jobbnál jobb, intenzív fűszereket és közben mernek kísérletezni. zöldségek, ízek, imák, szerelmek. nekem ez a bolognaival van már egy jó pár éve. egyszerűen nem tudom, hogy miért, de ez a paradicsomos csoda valamiért függőséget tud okozni :) főleg, hogy most gombával is megbolondítom, egyszerűen zseniális.

szóval vegyünk elő egy közepes kis fazekat, ebbe egy közepes méretű hagymát aprítsunk bele 3-4 gerezd fokhagymát. öntsünk rá olívaolajat és tegyük fel rotyogni. majd mikor szépen átüvegesedett a hagyma jöhet a  pirospaprika, egy pici só, egy pici bors rá. párszor átforgatom még és felöntöm kicsi vízzel, hogy ne égjen oda a rezsón. szélvészként viselkedik mostanában :)

ezután az átmosott darálthusit  és gombát hozzáadom (ez amúgy kb. fél kiló huit jelent és egy dobozos gombát, ha nincs kedved gombát pucolni :D). majd lefedem a fazekat, hogy szépen átpuhuljon a husi és összeérjen a fűszerekkel. amikor már érzem a finom illatokat és látom is, hogy átpuhult, akkor hozzáadom a sűrített paradicsompürét. pici víz, ha a teljes üveg megy bele (vagyis lehet doboz is, mert ezek az 500g -os dolgok nagyon sűrűek tudnak lenni :D). rottyan, rottyan, rottya, kis bazsalikom, só, bors és isteni finom lett:)

a tészta megfőzése pedig ugyanaz, mint a rendes tésztáé. az a free from, talán annyiben különbözik, hogy nagyon nehéz eltörni, ha egyszerre sokat akarunk különválasztani és kicsit nehezebben fő meg. úgy szoktam, hogy felteszem egy kisebb lábasba a vizet, kicsi olívaolaj és só bele. megvárom, amíg felforr és hagyom a spagettitésztát egybe. így igaz hosszú lesz, de akinek nem a kedvence, akkor is szét tudja vágni villával. ha meg tetszik az olasz életmód, akkor szürcsölhetjük a finom tésztát.

bevallom, hogy nekem ízlett ez a kukorica - és rizslisztes alapanyagú kombináció. vettem is a héten pennét belőle és hááát szerintem, kicsit bűnözni fogok:) amúgy krumplival, rizzsel és párolt zöldségekkel is nagyon finom, de azért néha engedtessék meg a félrelépés;)

nah ilyen lett a tésztás csoda. és szerintem a tészta színe is vállalható, holott a boltban nagyon durván sárga :D

11 és fél hónapos lettem :)

Bogyókáim!

ne haragudjatok, hogy ennyire későn jelentkezem, de azt hiszem időnyerős problémáim vannak és nem tudom mindig megfelelően kihasználni, ha akad egy kis szabadidőm. de ígérem,hogy ez most meg fog változni és végre visszatérek ahhoz, amit igazán szeretek:) néha belefutok nehéz periódusokba és elhanyagolok pár dolgot, de a sütés - főzés nem áll meg, így egyértelmű, hogy Nektek fogok mesélni:)

szóval, ha jól láttam, akkor szeptemberben tettem tiszteletemet, ami kicsit kellemetlen, mert közben alkotok és sorakoznak a finomságok, de ugye emellett rengeteg kötelezettségem is van. nah,de most nem akarom hárítani a dolgaimat, inkább csacsognék, hogy mi történt, mióta nem adtam életjelet magamról :)

belépek lassan a 12. hónapba a diétával és azon kapom magam, hogy 20 kg-val könnyebben élem kicsi kis életemet, jókat főzögetek és közben mindennap nevetek. szerintem ettől nincs jobb. vagyis de, nincs már pocakom sem. meséltem az ismerőseimnek, hogy mennyire "durva" érzés volt, mikor ültem a trolin és azt éreztem, hogy valami kellemetlent érzek a kézcsontjaimmal. kiderült, hogy a csípőcsontom kicsit szúr. bevallom, ezek nekem még mindig furcsa dolgok, érzések, de már kezdem megszokni, ha ruhát vásárolok és a kisebb számokból kell. nah meg persze, hogy kellemes bókokat kapok ellentétes nemű kis barátainktól :D

nah,de ne pszichologizáljunk ennyit, tudom, hogy most nevettek rajtam, hogy ez mennyire természetes és hogy miért nem tudom feldolgozni. még idő kell, de már haladok a jó úton. és a novemberi kontrollom is azt mondta, hogy ügyes vagyok és decemberben jöhet az összehasonlítás 1 év után. becsúszott szeptemberben egy mindenmentes virsli, csak éppen nem az volt, aminek írták. így emberi hibáimból adódóan elkenődtem, kicsit magam alatt voltam, de természetesen a nagyon kedves doktorbácsim megnyugtatott, hogy abszolút szuperül haladok és csak a cél lebegjen előttem. noooos, lebeg is, sőőőőt tisztul elégggéééé ...:)

szó, mi szó őszi szünetben megjártam Londont és nagyon  nyelvnyújtós lettem...képzeljétek, ott az ételallergiásoknak nem kell ennyire előregondolkozniuk, hogy mit szeretnének ebédelni. konkrétan nagyon sok helyen tudnak nyamizni elérhető áron. a másik szívszorító élményem, hogy az angol tesco fel van mindenféle finomsággal szerelve, hogy ne éhezzünk. olyan finom zabtortát tudtam venni, hogy még most elérzékenyülök és nosztalgikus hangulatba kerülök, ha a reggeli zabitalos kávémmal való románcára gondolok...:) szeretlek kedves angol tesco és utálom, hogy itthon nem tudunk mindent elérni megfizethető áron.

jajj és annyira boldogságosság volt, hogy 11 hónap után mindenmentes lasagne-t ettem és nem voltam tőle rosszul. annyira, de annyira pozitív volt. megmondom őszintén kicsit mindig azt éreztem, hogy bennem van a hiba, hogy magyarországon nem találok, semmiféle kajálós helyet, de úgy tűnik felül kell bírálnom ezt a kijelentésemet. és persze az is benne volt az életérzésben, hogy "selejtes vagyok", hiszen ételallergiás vagyok, nekem máshogy kell ennem, de a többieknek nem. sokszor megkaptam, hogy de miért kell erre így idefigyelni, csak túlzol. de ezekkel nem törődtem, mert tudtam, hogy nekem lesz jobb, ha mindenre még jobban odafigyelek és tartom magam a célokhoz.

tudom, hogy most lehet, hogy furcsáljátok, hogy ilyeneket írok, de bizony az elején belefutottam olyan dolgokba, hogy csak néztem. de mára kialakultak a megszokott kis boltjaim, piacom, kedvenc alapanyagaim, a kis szokásaim. ha bár még nem jubilálok, de már most elmondhatom, hogy ezzel az majdnem 1 évvel többet nyertem, mint gondoltam volna. voltak benne nehéz pillanatok, de azt hiszem ezek kellettek, hogy még jobban megbizonyosodjak, hogy a macisapis lány bizony jó úton halad és örül, hogy a blogját is ennyien olvassák, még ha nem is írt bele mostanság. és várjáááák a recepteket.

u.i.: legyen itthon is london!:) csóóóók. holnap jelentkezem :)