egyszerűen imádom, amikor csak úgy valamit akarok főzni. kimegyek a konyhába és megnézem, hogy mi van a hűtőben és a szekrényben. és ekkor jönnek az ízek, imák, szerelmek. nem gondolkozom sokat, csak hagyom, hogy valami bevillanjon és megyek az intuícióm alapján a megálmodott úton.
valamelyik nap ugyanez történt. mondjuk már éhes voltam, de fogalmam sem volt, hogy mit ennék nagyon szívesen. felderítettem a konyhát és láss csodát, máris sok kincset találtam, ami lényegében egy csodafinom receptet is eredményezett. fahéjas, aszalt szilvás csirke kókusztejjel meglocsolva, kagylócskával.
szóval elővettem a kedvenc kis vágódeszkámat két nagy fej hagymát felvágtam szálasra. majd jött két szép csirkemell, amit apróra felkockáztam. közben ugye kikészítettem a mandulát és gyorsan az aszalt szilvát is, amit kisebb darabokra szeltem.
elővettem egy közepes lábast olívaolaj, bele a szálas hagyma és pirítás. amikor kicsit kezdett már üvegesedni, hozzáadtam a pici aszalt szilvákat. hagytam, hogy kicsit összeérjenek az ízek, de közben kevergetni kell, nehogy odaégjen vagy ragadjon.
elkezdtem egy kellemesen édes illatot érezni, ez volt az egymáshoz puhulás jele, ekkor gyorsan tettem hozzá érzésre még mandulát és picit átpirítottam. természetesen kis bors, fokhagyma és zöldfűszer elmaradhatatlan mellé.
ezek után jött a csirkemell, beleöntettem és összeforgattam ezzel az alakulóban lévő illatos csodával és lefedtem. természetesen pici vizet öntöttem alá, hogy ne égjen oda és legyen egy pici leve is a végén. hagytam, hogy az orrom vezessen.
közben a másik rezsólapon elkezdtem vizet forralni. vettem ugyanis a tesco-ban gluténmentes kagylótésztát és ki kellett próbálnom, hogy tényleg megéri-e az árát. szóval bugy-bugy, kis olaj, só és bele egy minimális adag tészta és várni, hogy megpuhuljanak a kicsi kagylók.
a husink közben elkészült, kibontottam a kókusztejet és hozzáöntöttem a pörkölthöz. majd egy kicsi fahéj, só, bors, fokhagyma és máris más konyhában érzem magam.
a tészta is kész s abszolút kedvelhető a színe is, innentől nincs probléma.
talán azért is született meg ez a recept, mert nagy kókusztejimádó vagyok és elkezdtem érdeklődni a távol-keleti konyha iránt és mikor, ha nem most próbálom ki, amikor még javában tart a szerelem ? :)
nos ilyen lett a finomság, de ez még kókusztej nélkül van (ugyanis elsőre nem vettem hozzá, de majd csinálok hozzá képet, mert mindkét opció finom). próbáljátok ki, semmiféle furcsa íz nincs benne és nagyon hamar elkészül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése