majdnem bakancslista ... :)

szakítok a megszokással... feje tetejére állítom a világot.. kicsit másmilyenné teszem ezt a bejegyzést... de csak azért, mert egy isteni helyet fedeztem fel a belvárosban. természetesen azt is fontos hangsúlyoznom, hogy azért kapott ilyen jelzőt, mert ételallergiásokra is figyelnek és a kreativitásra.

a sztori úgy kezdődött, hogy mindig megjegyzem, hogy mennyire nem figyelnek a magyarországi vendéglátósok az ételallergiás emberekre. persze tisztelet a kivételnek. 

itt szeretnék megemlékezni néma 2 perces csenddel és nagy mosollyal az isteni Starbucksról, ahol valóban az én igényeim szerint készítenek el mindenféle kávét és teát. egy hely, ahová úgy megyek, hogy szívesen. mert tudom, hogy nem öntik fel a jegesteámat kegyetlen cukorsziruppal. és amikor kijelentem, hogy tényleg nem szeretnék bele, nem néznek rám furcsán, mintha valami pöttyös panda lennék. jaaa és valóban jeget kapok jég címén és nem hideg vizet. tehááát kedves SB azt hiszem szeretlek, be kell vallanom és kedvelem a törzsvásárlói kártyádat is :D

a másik nagy találmányunk, leleményünk a moszkva melletti olasz fagyizó, ahol főznek rizstejes és cukormentes fagyit. egyszerűen zseniális, ahogyan a mogyorós és egyéb ízeket használják. általában 3 gombóccal csapatom, de alig bírom megenni a kis utazókelyhemben. pedig előtte durván nagy fagyis voltam, aki még otthon is jegeskávét csinált. 

az élet apró örömeit értékelni kell, amikor azt gondolod, hogy de soha nem ehetsz már fagyit életedben és kiderül, hogy még vannak csodák. szóval kedves fagyizóm, maga vagy a csoda, maradj még sokááá :)

éééés amiért felmerült bennem ez a bejegyzés a salátás bárom volt...:D egyik nap nagyon éhes voltam és kigondolná, hogy 5 körül a pocakom riadót fúj. egyik barátnőm javasolt egy helyet, ahol talán én is ehetek. mondom, "jézusom ezdejóóólenne" :) nahááát és kedves deák tér melletti Fruccola, abszolút elnyerted a tetszésem. már maga a hely atmoszférája is kellemes. előre kimért saláták és ételallergiások is ehetik:) jeeeesz :D és "csináld magadnak saláta" :) 

bevallom őszintén az utóbbi két hétben párszor véletlenül visszanéztem. természetesen nem ettem semmit sem, csak jó sok zöld és husis dolgot, de annyira imádnivaló, hogy mi ételallergiások is tudunk valahol nassolgatni. és teszem hozzá, elég nagy tálba mérik bele az összetevőket egész jó áron:)

és hogy még kedvesebb legyek van jégkásájuk igazi gyümölcsből és jégből. azt hiszem, ez is egy pozitív életérzés, hogy nem szörpös testvérével kell találkoznom, amit kerülgethetek. megjegyezném, hogy ez is nagyon kedvenc lett, de alig bírom meginni a fél litert :)

szóval mr. Fruccola, téged is nagyon,de nagyon szeretlek. a lazacos salátád maga a gasztronómiai orgazmus egyik kiváló példája. remélem, lesz hamarosan olyan törzsvásárlói kártyátok, amivel kicsit kiterjed a vevőkörötök. pusziii :)

szóval a lényeg, hogy budapest sok csodát tartalmaz ételallergiások számára. nem kell elkeserednünk, hogy minket kihagytak a partiból....úgy gondoltam, hogy terjesztem az infókat ezzel a közzététellel, hogy másokhoz is eljuthassanak az értékes információk.

és ne lepődjetek meg, ha nagyon szenvedélyesen írok ezekről a helyekről, érzésekről, ízekről, illatokról és élményekről, de valahogy máshogy látom már  a lehetőségeket, mint a diéta előtt.

és erre mondanám, hogy meg kell élnünk ezeket az alkalmakat, tapasztalatokat végletesen, hogy teljesen objektíven mesélni tudjunk róla.

lecsós dolgok csirkemellel

sokszor elgondolkozom azon, hogy az ízek és az illatok vajon mennyire lehetnek hasonlóak két ember esetében. nyilván nem tudom meg a választ sohasem, de azért mégis olyan érdekes, hogy azt mondjuk, hogy ez nekem olyan édes vagy olyan jó illata van.aztán egy másik ember is ugyan ezt a kijelentést teszi. és mégsem tudjuk teljesen összehozni, hogy de tényleg ugyanazt érzik?

picit lehet, hogy butaság, hogy ilyeneken agyalok. csak eszembe jutott valamelyik nap, hogy a diéta előtt is elég durván éreztem az ízeket és az illatokat is. viszont mióta tart ez a "tisztító kúra", azóta mindenféle ilyesmit teljes pontossággal be tudok határolni, hogy milyen összetevőkből készült az étel vagy éppen mit érezhetek rajta :) 

lehet, hogy számotokra nem olyan érdekes, de azért nekem a múltkor olyan furcsa volt és természetellenes, hogy a csirkecombon mindenféle érdekes illatokat érzett meg a nózim. aztán beszéltem a doktor bácsimmal és azt mondta teljesen normális, hogy ilyen reakcióim vannak.

sőt nevessetek ki, de mikor kisebb voltam, imádtam sörözni. egyik alkalommal mostanság elém tettek egy borsodit, hááát nem mondom milyen kedves reakcióim voltak.

nah,de térjünk vissza az ételekhez. a nyár nagy slágere a lecsó. imádom tojásosan, rizzsel, cukkinivel meg szerintem mindennel kedvelném, amit kitalálunk hozzá Anyummal, hogy ne legyen olyan egyhangú a világ:) kicsit más megvilágításban gondolkoztam és husival akartam enni, így gondoltam adok hozzá csirkemellet. szóval most egy kicsit a lecsós csirkemell meséjéről lesz szó...:)

összevágtam két nagy fej hagymát, pár gerezd fokhagymát, pár közepes paradicsomot, két paprikát és egy lábasba olívaolajon megpirítottam az összetevőket. abszolút jó illatok keringőztek. majd mikor már szépen átmelegedtek, tettem rá pirospaprikát és egy pici vízzel felöntöttem a lecsós alapot, hogy ne égjen oda. és kevés só és bors, hogy a zöldségek íze is kidomborodjon. majd lefedtem a lábast, hogy átpuhuljanak.

közben összevágtam egy csirkemellet kockára és amikor már a lecsó alap átpuhult, hozzáadtam a husit és hagytam, hogy összepárolódjanak, összebarátkozzanak a forróság alatt:) 

ez elég hamar megtörtént. szerencsére a  csirkemell pillanatok alatt kész. és a zöldséges barátságot is jól viseli.:)

közben egy kisebb edényben olívaolajon pirítottam rizset. átforgattam, majd felöntöttem másfél - kétszeres mennyiségű vízzel. ez azt jelenti, hogy pl. én pohárral mérem a rizset, ha csinálom, azaz 1 bögrével. akkor vagy másfél - két bögre vízzel hígítom. ez olyan kedv és megérzés függő, a lényeg, hogy elnyelje :)

tettem a rizses vízbe petrezselyemzöldet, fokhagymagranulátomot, hogy legyen finom íze. majd vártam, hogy a vizet felszívja a rizs.

a végén kiszedtem egy kis rizset a csodalila tálamba, rá egy kis lecsós csirkemellet és nyamisáááág :)

színkavalkád bolognaival

amikor kicsi voltam, mindig kinevettem az Anyukámat, amikor azt kérdezte, hogy mit főzzön. gondoltam, hogy egy konyhatündérnek nem lehet probléma. tudtam, persze azt is, hogy a kedvünkben szeretne járni. de azt is mondta, hogy azért legyen változatos a főzés meg a sütés is, de ez sokszor nehéz.

bizony-bizony eljutottam én is oda, hogy megértettem és egyben tapasztaltam is, hogy nem sétagalopp a menü kitalálása meg a változatosság sem. de mivel Anyukám tényleg egy modern nőszemély, ezért úgy döntöttem, hogy felveszem a versenyt a kihívásokkal és megpróbálok nyerésre állni :D

ez azért is nehezebb az esetemben, mert ugye sok olyan dologra kell figyelnem, ami nem kerülhet bele az étrendbe, mert akkor nemvárt mellékhatásokkal kell számolnom. de büszkén jelenthetem, nem éhezem és ötletekben sincs egyelőre hiány :) kopp - kopp :D

amikor kinyitom a fagyasztót és a húsok között hűsölök a nagy melegben, mindig ez a kérdés jut eszembe: "ma mit főzzek? mit ennék?:D". most éppen egy kis bolognais husit  salátával kívántam meg. így kivettem a darált husit és kiolvasztottam.

feltettem egy nagy fazékba pörköltalapnak hagymát és fokhagymát pirítani. amikor már átüvegesedett, tettem rá pirospaprikát. majd pici vízzel felöntöttem, hogy ne égjen oda. kevés só, bors és bele a husi. hagytam utána, hogy kellemes illatok járják át a konyhát és átpuhuljon.

amikor fél kész állapotban volt a husi, rájöttem, hogy kicsit többet akarok ettől a bolognaitól és elővettem a fagyasztóból a mexikói vegyes zöldséget, beleöntöttem egy jó adagot. majd hagytam, hogy a zöldség és a husi együttpuhuljon.

amikor már majdnem kész volt a zöldséges husi, akkor öntöttem bele a paradicsomszószt. szépen elkevertem, szórtam bele bazsalikomot, pici sót és fokhagyma granulátumot. megvártam, míg felrottyan és lekapcsoltam a pörköltet. 

utána gyorsan kicsomagoltam a saláta keveréket egy nagy tálba. adtam hozzá kukoricát és paradicsomot, hogy dúsabb legyen. majd összekevertem.

kicsi saláta a tálba, rá egy kis bolognai és béke, boldogság az élet máris :) teszem hozzá, hogy abszolút laktat, hiába saláta a köret hozzá és sokszor az az érzésed, hogy szednél még :D

 

krumpliságok

kedves kis Olvasgatóim, 

abszolút nagy meglepetést okoztatok nekem. ahogy beléptem az indítóoldalamra, már azt láttam, hogy majdnem 1800-an látogattátok meg, illetve olvastátok a kreálmányaimat. igazából, nagyon hálás vagyok Nektek, hogy ilyen lelkesen és szorgosan követitek a történéseket. komolyan, már lassan kezdem elhinni, hogy elérhetem a 2000-es olvasottságot.

amúgy az a durva, hogy a blog csak a saját kis szórakoztatásomra jött létre. vagyis, ha nagyon pontos és tényfeltáró szeretnék lenni, akkor a sorstársaknak és olyan érdeklődőknek, akik nyitottak az újításokra, az egészségesebb dolgok iránt kötelezően, illetve csak úgy:)

eme apropóból, hogy ilyen sokan olvasgattok, most egy olyan finomságot tárok elétek, amit abszolút egyszerű elkészíteni és szerintem mindenki talál benne valami kedvencet :) kicsit átalakítottam az eredeti receptet, hogy tényleg ehető legyen ételallergiások számára is.

készítsünk rakott krumplit egyszerűen és kreatívan. nos, kb. fél - 3/4 kg krumplit pucoljunk meg, vágjuk fel karikára. tegyük bele egy lábasba, engedjünk rá vizet, pici só bele és mehet a tűzhelyre főni. zárójelben megjegyezném, hogy a krumplimennyiség függ attól, hogy mennyi embernek készül a rakott csoda és, hogy mekkorák ezek a burgonyák. természetesen, ha óriásiak, akkor inkább kicsit kevesebbet, nehogy úgy járj, hogy nem fér bele a jénaiba :D

majd mikor szépen megfőtt a krumpli, öntsük le a vizet és hagyjuk picit hűlni. 

a következő lépés legyen az, hogy 5 tojást megfőzünk vízbe. majd, amikor kész, hideg víz alá és pucolás. kaptam egyszer egy szuper tippet, hogy az oválisabb részén kell megtörni (vagyis, ahol van egy kis hely), mert akkor könnyebben tudjuk leszedni a héját. mondanom sem kell, hogy azóta nagyon profin pucolok tojást:)  

mivel szeretem az összhangot akár formákban is, így a tojásokat is karikázzuk fel.

szoktam még beletenni párolt vegyes zöldséget. ezt úgy csinálom, hogy olívaolajon megpárolom a mexikói vegyes zöldséget és közben szálasra hagyott hagymát adok hozzá, hogy finom legyen. a hagyma mennyisége attól függ, hogy mennyire szereted. két közepes fejet szoktam beleaprítani. 

párolás közben fokhagymát, sót és borsot adok a zöldségekhez. és ha van, akkor zöldfűszeres csodából, hogy az ízeket még jobban kiemelje. ha szépen megpárolódott, hagyom picit hűlni.

és következhet a kreatív rendezgetés egy közepes jénai tál társaságában. az aljára teszünk egy sor krumplit, majd erre egy bő sor vegyes zöldséget és a tetejére tojást. majd ugyanezt megismételjük, amíg a jénai kiterjedése engedi. 

a trükk, hogy a tetején krumplinak kell lenni, amire rácsorgatsz egy tojásos - rizstejes öntetet, hogy még finomabb legyen. ez kb. úgy készül, hogy egy kis tálba felversz egy tojást és minimális rizstejjel vagy zabitallal felöntöd, de éppen csak:)

majd betesszük a sütőbe és 180 - 200 fokra és addig sütöd, amíg nem érzed az illatát és persze nem látod, hogy szépen barnul a teteje:)

lyukacsos finomság

az úgy történt, hogy egyik nap felkeltem és megkívántam a gofrit. sosem gondoltam volna, hogy egyszer erre vetemedek. de úgy látszik, egyszer mindenki életében eljön az a pillanat, amikor nem tud ellenállni a csábításnak....:)

mondjuk a rizstejes fagyit adtam fel ezért a gondolatomért, de végül nem bántam meg, mert azt hiszem kezdő gofrisütőkként az egyik barátosnémmal, nem panaszkodhatunk. mondhatni, ha dicsérheti az ember saját magát, kiváló ízeket és gofrikat kreáltunk egy hirtelen felindulásból.

természetesen azóta is tart a szerelem, de ez titok, senki sem tudhatja meg :) és szerintem sokkal egyszerűbb elkészíteni, mint egy palacsintát :)

elővettem egy nagy keverőtálat és 4 bögre zabpehelylisztet tettem bele. a bögre kb. 2,5 dl-es volt, hogy tisztázzuk a méreteket:) majd ugyanezzel a csuporral tettem bele 1 adag étolajat és 3 és fél pohár rizstejet. ha jól emlékszem az 1l-es rizstejem, majdnem el is fogyott teljesen :)

2 evőkanál xilitet, 1 csomag sütőport és fél kávéskanálnyi sót ebbe a folyós tésztába és kevertem, még szép folyós és csomómentes nem lett. úgy képzeljétek el, mintha palacsintatésztát csinálnátok, mert kb. olyasmi a bekevert gofri tésztája.
és azért jó ez a recept szerintem, mert nem kell hozzá mérleg, hanem elég egy pohár/bögre és jöhet azonnal a méricskélés ;) szóval elég praktikusan gondolkozó társaimnak mondanám...:)

miután tényleg megszagoltam, hogy isteni az illata, picit meg is kóstoltam, hogy finom. előmelegítettük a gofri sütőt és adagoltuk a gofri tésztát. ne tegyetek a merőkanálba túl sokat, mert akkor nem fog átsülni a tészta, csak a külseje. de ugye ezt mindig ki kell tapasztalni. 

ahogy észrevettem kb. annyit kell a formába tenni, hogy éppen ellepje és akkor nem lesz bibi az aranyló gofrikkal. 

sőőőőt kicsit bolondoztunk is, mert mikor már a felét megsütöttük, akkor tettünk a tésztába keserű kakaót. lekevertük, majd úgy sütöttük tovább a tésztát. igazán szép, sötétbarna gofrikkal találkoztunk a díszítésnél. 

a leírt összetevőkből kb. 22 - 26 db gofrit tudtok csinálni és abszolút finomak lesznek :) a tetejére tettünk cukormentes szilvalekvárt meg csináltam hozzá málnából és rizstejszínből málnakrémet. úúúúú, nagyon jól sikerült, telitalálat volt a zabpelyhes gofrikhoz :)

véletlen pörkölt lett...:)

ahogy ígértem, írom a recepteket folyamatosan. ma kettőt fogok közölni, hogy azért maradjon a jóból máskorra is :) valami olyan finomságra gondoltam, ami abszolút véletlenül született és mégis az egyik kedvencem lett...:) ez pedig a tarja pörkölt salátával és krumplival!:)

a sztori úgy kezdődött, hogy husit vettem a boltban és át szerettem volna sütni a tarját, mert a múltkori akcióm olyan finomra sikeredett. abszolút büszke voltam, hogy rezsón is is lehet isteni finom sült tarját csinálni szemben Anyum sütő opciójával:)

 természetesen ezúttal is elővettem egy lábast. belevágtam egy hagymát, pár gerezd fokhagymát és megpirítottam olívaolajon. majd véletlenül bepirospaprikáztam. mondom, ebből sem lesz átsütött tarja. de gondoltam pörköltnek csak jó lesz. így beletettem a szép 4 szeletet a lábasba. majd vártam, hogy szépen átpuhuljon a husi. közben azért kis só, bors, hogy érezzem a megfelelő illatokat.

kb. fél óra múlva készen is lett a véletlen pörkölt, de az íze. hmhm.... lehet, hogy többet nem fogok hadakozni az átsütéssel :)

közben azon filóztam, hogy mi legyen a köret mellé. találtam otthon krumplit, salátát, kukoricát meg miegymást. óóóóó, elkezdtek kattogni a kerekek és máris újabb lábas elő, teleengedtem vízzel. tettem bele egy kis sót is.

felkarikáztam a krumplikat, miután szépen megpucoltam és bele a vízbe. majd feltettem forrni és vártam, hogy csodajó illat szállingózzon a konyhában. ez elég hamar megfő és elég könnyen le is tudom róla a vizet borítani, így nem nagy kaland krumplit főzni (ezt aggódó kezdő szakácsjelölteknek írom:)).

és persze ne vesszen semmi sem kárba, így az itáliai salátát és a kukoricát is átmostam vízzel, majd szépen összekevertem egy külön tálba, hogy alakuljanak az ízek.

aztán mikor minden elkészült, szépen beletettem a szuper lila tálamba és máris nyamizhattam az ebédemet:)

szerintem nem sok idő megcsinálni és elég laktató is. a fiúk meg alapból kedvelnék, mert sok minden finomat eszegethetnek:) nekem csak egy kovászos ubi hiányzott hozzá:)

megjegyezném, hogy a lakótársamnak nagyon ízlett ;)

  

éleeek világ, avagy újratölve 89:D

Kedveskéim:)

bocsánat, hogy így eltűntem és nem tettem közzé semmilyen új receptet. de a vártnál mozgalmasabb és programosabb nyaram lett. tudom, nem szabad kifogásokat keresni. de gondolom, megértitek, ha azt mondom, hogy el voltam havazva munkával, koncertekkel, szép érzésekkel a nyár folyamán.

és csak jöttek és jöttek, természetesen nem akartam és nem tudtam elállni. hazugság lenne azt írnom, hogy a változások nem estek jól.

most megígérem, hogy mivel pár finomságot készítettem ám Nektek, fel fogom fényképestől töltögetni ide. szépen leírom a receptet és jókislány módjára visszatérek az eredeti tervemhez, azaz rendszeresen írok, receptezem:) gondolom, alkotói válságra gondoltatok. de nem erről van szó, csak szimplán időhiányban szenvedek, de a fő probléma, hogy élvezem minden percét. de visszatérek ide is, hiszen vagytok nekem és ez is sokat számít ám:)

képzeljétek el, hogy beléptem a 8. hónapba, ami azt jelenti, hogy már nem sok van a diétás ciklusból. lassan 22 kilónál tartok a fogyásban. nagyon jól érzem magam a kicsi kis bőrömben, világomban. annyi pozitív visszajelzést kapok, hogy nem győzöm megköszönni és néha belepirulni, már ha szabad ilyet írnom:)

a doki bácsim a legutóbbi kezelésen azt mondta, hogy nem is kell decemberig húzni a diétát, illetve a kontrollt, hanem már szeptemberben megejthetjük, mert annyira jók az eredményeim :) nagyon kis szuper érzés ez. álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire jól fogok haladni.

igazából most látom azt, hogy egy teljesen új ember lettem. és most ne nevess ki. abszolút tudatosan étkezem, vásárolok és figyelem az összetevőket is. a 8 hónap sok idő volt, hogy teljesen átalakuljon az ízlelésem és szaglásom. nagyon durván kiérzem azokat az ízeket és illatokat, amelyeket nem ehetek, nem ihatok meg és még reagálok is rá valamilyen módon. az elején félelmetes is volt... de ez normális, legalábbis a doki bácsim megnyugtatott :)

külsőleg is új énképem lett, amit igen nehezen tudtam és még talán tudok is elfogadni. félreértés ne essék, nem azzal van problémám, hogy sokat fogytam és csinosabb vagyok, mint valaha. hanem szimplán azzal, hogy ez az állapot még változik és nem marad állandó. ha a tükörbe nézek, még mai napig látom a régi képemet, ahogy veszem fel a pólómat és feszül rajtam. most meg azon problémázom, hogy felcsúszik a cicanadrágom, mert már a két számmal kisebb is nagy rám. hááát érdekes reakciók ezek, de tényleg :)

szerintem kellene egy ilyen beszélgető partner, aki már átélt hasonlót. néha nagyon nehéz bizonyos dolgokat lereagálnunk, ha azt sem tudjuk, hogy egyáltalán normális-e, ami velünk történik. most arra gondoltam, hogy amikor a bőröm húzódott össze és kegyetlenül viszketett... de erről egyik diéta sem vagy fogyókúrás oldal sem szólt, hogy kisanyám, azért ezt kalkuláld bele. vagy, hogy ne ijedj meg, ha  tükörben állva jobban fogod látni az arccsontodat :)

tudom ám, hogy nagyon banálisnak tűnnek ezek a kis gondolatok és lehet, hogy már azt mondod, így olvasás közben, hogy "nah már megint drámázik,ez a nőszemély":D de próbálj kicsit belelépni a szituációmban, főleg, ha Te nem küzdöttél ilyen problémával eddig, mert mondjuk neked nincs allergia problémád.

de hidd el, illetve higgyétek el, mindenképpen ezt a részét  is fontosnak tartom megosztani Veletek a finom recepteken kívül. egyedül kezdtem el csinálni ezt az egészet, abszolút tapasztalatlan voltam. bejártam egy utat és nem tartom fernek, ha csak azt a részét tárom fel Nektek, hogy "igeeen, csodás fogyás, csodás étrend, csodás visszajelzések", mert minden éremnek két oldala van. sosem hittem a giccses tökéletességben... nem fogom azt a hibát elkövetni, hogy szubjektív leszek. 

a cél továbbra is az, hogyha valaki hasonló cipőben járna, akkor ne keseredjen el és legyen valami kis támpontja a változás idejében akár az én kis szösszeneteimet olvasva:)

visszatérve az eredeti gondolathoz minimális kitérő után, holnaptól jönnek a receptek és remélem, senki sem pártolt el még a blogtól. maximum visszacsábítom egy finom gofrival ;)