sokszor elgondolkozom azon, hogy az ízek és az illatok vajon mennyire lehetnek hasonlóak két ember esetében. nyilván nem tudom meg a választ sohasem, de azért mégis olyan érdekes, hogy azt mondjuk, hogy ez nekem olyan édes vagy olyan jó illata van.aztán egy másik ember is ugyan ezt a kijelentést teszi. és mégsem tudjuk teljesen összehozni, hogy de tényleg ugyanazt érzik?
picit lehet, hogy butaság, hogy ilyeneken agyalok. csak eszembe jutott valamelyik nap, hogy a diéta előtt is elég durván éreztem az ízeket és az illatokat is. viszont mióta tart ez a "tisztító kúra", azóta mindenféle ilyesmit teljes pontossággal be tudok határolni, hogy milyen összetevőkből készült az étel vagy éppen mit érezhetek rajta :)
lehet, hogy számotokra nem olyan érdekes, de azért nekem a múltkor olyan furcsa volt és természetellenes, hogy a csirkecombon mindenféle érdekes illatokat érzett meg a nózim. aztán beszéltem a doktor bácsimmal és azt mondta teljesen normális, hogy ilyen reakcióim vannak.
sőt nevessetek ki, de mikor kisebb voltam, imádtam sörözni. egyik alkalommal mostanság elém tettek egy borsodit, hááát nem mondom milyen kedves reakcióim voltak.
nah,de térjünk vissza az ételekhez. a nyár nagy slágere a lecsó. imádom tojásosan, rizzsel, cukkinivel meg szerintem mindennel kedvelném, amit kitalálunk hozzá Anyummal, hogy ne legyen olyan egyhangú a világ:) kicsit más megvilágításban gondolkoztam és husival akartam enni, így gondoltam adok hozzá csirkemellet. szóval most egy kicsit a lecsós csirkemell meséjéről lesz szó...:)
összevágtam két nagy fej hagymát, pár gerezd fokhagymát, pár közepes paradicsomot, két paprikát és egy lábasba olívaolajon megpirítottam az összetevőket. abszolút jó illatok keringőztek. majd mikor már szépen átmelegedtek, tettem rá pirospaprikát és egy pici vízzel felöntöttem a lecsós alapot, hogy ne égjen oda. és kevés só és bors, hogy a zöldségek íze is kidomborodjon. majd lefedtem a lábast, hogy átpuhuljanak.
közben összevágtam egy csirkemellet kockára és amikor már a lecsó alap átpuhult, hozzáadtam a husit és hagytam, hogy összepárolódjanak, összebarátkozzanak a forróság alatt:)
ez elég hamar megtörtént. szerencsére a csirkemell pillanatok alatt kész. és a zöldséges barátságot is jól viseli.:)
közben egy kisebb edényben olívaolajon pirítottam rizset. átforgattam, majd felöntöttem másfél - kétszeres mennyiségű vízzel. ez azt jelenti, hogy pl. én pohárral mérem a rizset, ha csinálom, azaz 1 bögrével. akkor vagy másfél - két bögre vízzel hígítom. ez olyan kedv és megérzés függő, a lényeg, hogy elnyelje :)
tettem a rizses vízbe petrezselyemzöldet, fokhagymagranulátomot, hogy legyen finom íze. majd vártam, hogy a vizet felszívja a rizs.
a végén kiszedtem egy kis rizset a csodalila tálamba, rá egy kis lecsós csirkemellet és nyamisáááág :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése