ma döbbentem rá, hogy 3 éve hagytam ezt a blogot kallódni... nem becsültem meg eléggé, hogy írhatok, de még sem tettem. helyette szóban kezdtem el megfogalmazni a bennem megjelenő érzéseket, gondolatokat. sokan hallgatták vagy megunták, ki tudja. de mégis van valamilyen csoda, ami továbbra is engedi, hogy a gondolatok szálljanak és megtalálják azokat, akiknek szüksége van rá.
furcsa. nagyon furcsa, hogy most megint idetévedtem. de talán ennek is lesz valamilyen oka, melyre csak szokásosan napokkal, hónapokkal jövök rá. minden esetre más érzés, mikor a saját kis csodaszép naplómba jegyzem butaságaimat és szeretet hullámaimat, mint mondjuk ide, a virtuális naplómba.
kb. 16 lehettem, mikor azt mondtam, hogy a napló arra van, hogy tisztára mossuk a szennyeseinket önmagunkkal. igazából most lassan 23 évesen tényleg rádöbbenek, hogy valami valóság alapja van ennek a gondolatomnak. néha olyan átszellemülten tudok egy igazi tollas bejegyzést írni virágos naplómba, hogy sokszor a világ megszűnik. nagyon nem gondolkozom, miközben írok, mégis őszintén tudom azt elmondani a "dájörinek", hogy éppen mi kavar fel a legjobban vagy éppen mi az, ami annyira mássá tud tenni. a legbanálisabb sztorikat is képes vagyok másabb színezetben visszaolvasni.
azt hiszem ez így jó. talán... néha visszaolvasom és fejbe csapnám magam, hogy "jézusom. te ezt is túl komolyan vetted. vagy akár, nahááát, ez mennyire jó érzés volt...". néha olyan ez, mintha az emlékeidet akarnád újraélni az élet más perspektívájában.
de egyben félelmetes is, mert sokszor, mikor bejegyzek, akkor néha felcsapom valahol a naplót és valamiért mindig olyan lapokat és emlékeket forgatok ki, amelyek valamilyen útmutatást adnak az éppen aktuális állapotomra. ezt néha úgy érzem, abszolút dolog, de mégis olyan valóságos. mintha egy nem létező segítő kéz ott teremne és valamiért csak úgy egy pillangó formájában valami kis szikrát adna a továbblépéshez.
habár kicsit úgy tűnhet, mintha kicsit a múltamból építkező lennék, de ez nem így van. igyekszem elengedni a múltat és csakis a jelenre koncentrálni. ami jön elfogadom, ami megy elengedem. tudom, túl egyszerűen hangzik, de amire nincs szükségünk vagy ki kell lépnie az életünkből, azt hagyjuk, mert csak megtapaszt minket. hiszek abban, hogy a lelki és emberi fejlődésünkhöz ezt tudatosan kell használnunk.
visszatérve a napló fellapozáshoz néha nem tudom eldönteni, hogy akik belekerültek, mint mondjuk "szereplők" egyszer elolvasnák a reflexióimat, vajon mit reagálnának? nagy dilemmám, hogy egyszer egyik naplómat felfedném és odaadnám olvasni. tudom, hogy ez személyes és egyéni. de most megint olyan korszakomban vagyok, hogy érdekel az, hogy egy adott szituációban a másik hogyan látta, amit én másként érzékeltem.
és rájöttem mit fogok ezzel a bloggal bejegyezni. mivel ételallergiás lettem és már lassan 4 hónapja diétázom, meg fogom osztani sorstársaimmal a tapasztalataimat, receptjeimet. hogy ne érezzék azt, hogy lehetetlen. mindenre van megoldás, csak kitartás kell.
jelen pillanatban tejfehérjementes és komplex diétán vagyok, aminek eredménye, hogy a negatív tünetek megszűntek és 12 kg-mal könnyebb is vagyok. szóval azt hiszem, megvan a blogolás célja!
holnaptól kezdem és igyekszem naponta írni bele. és közzé fogom tenni facebookon is!
furcsa. nagyon furcsa, hogy most megint idetévedtem. de talán ennek is lesz valamilyen oka, melyre csak szokásosan napokkal, hónapokkal jövök rá. minden esetre más érzés, mikor a saját kis csodaszép naplómba jegyzem butaságaimat és szeretet hullámaimat, mint mondjuk ide, a virtuális naplómba.
kb. 16 lehettem, mikor azt mondtam, hogy a napló arra van, hogy tisztára mossuk a szennyeseinket önmagunkkal. igazából most lassan 23 évesen tényleg rádöbbenek, hogy valami valóság alapja van ennek a gondolatomnak. néha olyan átszellemülten tudok egy igazi tollas bejegyzést írni virágos naplómba, hogy sokszor a világ megszűnik. nagyon nem gondolkozom, miközben írok, mégis őszintén tudom azt elmondani a "dájörinek", hogy éppen mi kavar fel a legjobban vagy éppen mi az, ami annyira mássá tud tenni. a legbanálisabb sztorikat is képes vagyok másabb színezetben visszaolvasni.
azt hiszem ez így jó. talán... néha visszaolvasom és fejbe csapnám magam, hogy "jézusom. te ezt is túl komolyan vetted. vagy akár, nahááát, ez mennyire jó érzés volt...". néha olyan ez, mintha az emlékeidet akarnád újraélni az élet más perspektívájában.
de egyben félelmetes is, mert sokszor, mikor bejegyzek, akkor néha felcsapom valahol a naplót és valamiért mindig olyan lapokat és emlékeket forgatok ki, amelyek valamilyen útmutatást adnak az éppen aktuális állapotomra. ezt néha úgy érzem, abszolút dolog, de mégis olyan valóságos. mintha egy nem létező segítő kéz ott teremne és valamiért csak úgy egy pillangó formájában valami kis szikrát adna a továbblépéshez.
habár kicsit úgy tűnhet, mintha kicsit a múltamból építkező lennék, de ez nem így van. igyekszem elengedni a múltat és csakis a jelenre koncentrálni. ami jön elfogadom, ami megy elengedem. tudom, túl egyszerűen hangzik, de amire nincs szükségünk vagy ki kell lépnie az életünkből, azt hagyjuk, mert csak megtapaszt minket. hiszek abban, hogy a lelki és emberi fejlődésünkhöz ezt tudatosan kell használnunk.
visszatérve a napló fellapozáshoz néha nem tudom eldönteni, hogy akik belekerültek, mint mondjuk "szereplők" egyszer elolvasnák a reflexióimat, vajon mit reagálnának? nagy dilemmám, hogy egyszer egyik naplómat felfedném és odaadnám olvasni. tudom, hogy ez személyes és egyéni. de most megint olyan korszakomban vagyok, hogy érdekel az, hogy egy adott szituációban a másik hogyan látta, amit én másként érzékeltem.
és rájöttem mit fogok ezzel a bloggal bejegyezni. mivel ételallergiás lettem és már lassan 4 hónapja diétázom, meg fogom osztani sorstársaimmal a tapasztalataimat, receptjeimet. hogy ne érezzék azt, hogy lehetetlen. mindenre van megoldás, csak kitartás kell.
jelen pillanatban tejfehérjementes és komplex diétán vagyok, aminek eredménye, hogy a negatív tünetek megszűntek és 12 kg-mal könnyebb is vagyok. szóval azt hiszem, megvan a blogolás célja!
holnaptól kezdem és igyekszem naponta írni bele. és közzé fogom tenni facebookon is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése