azt hiszem, kezd az időhiány eluralkodni az életemben, a mindennapokban. majd csak jobb lesz vagy éppen még alakul további idővesztésbe. ki tudja... de nem szeretnélek elhanyagolni Benneteket, sem a blogot, mert mostmár ez is nagyon fontos része a kicsi életemnek.
pedig amikor megfogalmazódott bennem ez az egész blogötlet, akkor csak annyi célja volt, hogyha esetleg valaki hasonló problémákkal küzd, mint én, akkor kapjon egy pozitív szemléletet...vagyis lássa a fényt az alagút végén.
és erre az történt, hogy több, mint 2000 -ren megnéztétek a bejegyzéseket. visszajelzéseket posztoltok fb-on, írtok emilt vagy csak egy pár percre elkaptok a folyosón és megsimogatjátok a kis lelkemet. ilyenkor érzem azt, hogy abszolút hasznos, amibe belefogtam és nem is szeretném abbahagyni. nekem ez nemcsak kikapcsolódást nyújt, hogy főzhetek, süthetek, hanem egyben adhatok is valami olyat, amitől még pozitívabb lesz az összképe ennek a 9 hónapja megváltozott szituációnak :)
a legutolsó kontrollon is annyi sok pozitív dolgot mondott a doktor bácsim, hogy nem győztem pislogni. és amikor Tőletek is annyi szívmelengető visszacsatolást kapok, hogy egyszerűen nem tudok velük betelni. tényleg nagyon fantasztikus érzés.
de nem csöpögök tovább ígérem, mert még elpártoltok a gasztroblogtól...hanem inkább visszatérek az eredeti variációhoz , amiért kedvelitek ezt a virtuális lelki cukrot :)
ettetek már zöldséges kölest pulykamedallion husival?:) abszolút bizarr, hogy köles meg zöldség. tudom, sok fiú most keresztet vetett rám és el is földelt. de szerintem attól, hogy nem szokványos, még lehet finom és különleges.
amúgy szerintem nyitottnak kellene lennünk az új ízekre és a lehetőségekre, mert ahogy most figyelem a "normál étkezési szokásokat", őszintén meg kell valljam, hogy mi magyarok nem vagyunk nyitottak sok esetben az újdonságokra. pedig egyáltalán nem biztos, hogy a más az rossz...
szóval a pulykamedallion úgy jött, hogy imádom a pulykahusit. a tehetném folyamatosan csak ezt enném, de ugye variálni kell a husi fajtákat is folyamatosan. legalábbis Anyum ezt mondta, így, amit Ő mond, az csak jó lehet. hiszen a konyhatündér tapasztalata egy nagyon fontos érv!:)
visszakanyarodva megvettem a pulykamedalliont a lehel téri piacon. nagyon szépek voltak, így vettem belőlük több, mint egy kilónyit. meg is feleztem, mert egyszerre nem akartam mindet megcsinálni. az egyik adag ment a fagyasztóba.
elővettem egy deszkát, átmostam a kis medallionokat. majd beforgattam őket fokhagymás - borsos kukoricalisztbe egyenként, majd beletettem olajba. szép, aranybarnára sütöttem őket.igazából vékonyra is készíthettem volna a husikat, de mivel nem szeretem papír vastagságban, hagytam, hogy duci pulyka legyen :)
közben olívaolajon megpároltam egy kisebb lábasban mexikói vegyes zöldséget. mindig öntök rá egy kicsit vizet, hogy oda ne égjen, mert ez a kolis rezsó néha vicces dolgokat tud csinálni. pici fokhagyma és só, hogy azért valami kis íze is legyen a sok zöldnek.
ezek után szintén egy kisebb lábast vettem elő és pirítottam rajta kölest. mikor már kicsit átpirult, felöntöttem 2X mennyiségű vízzel és hagytam, hogy felszívja a vizet. erre mindig kell figyelni, hogy oda ne égjen, mert irtó gyorsan megissza a vizet és utána, ha kicsit ég, akkor sikálhatjuk a lábast... amit valljuk be nem sokan szeretünk:)
tálalás után, pedig mind megette :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése